Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: Pacsér céhes ipara az egyesült iparos céh 1829. évi szabadalomlevele tükrében / 177. o.

KISS Z. GÉZA PÁCSER CÉHES IPARA AZ EGYESÜLT IPAROS CÉH 1829. ÉVI SZABADALOMLEVELE TÜKRÉBEN Gubicza Kálmán, a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat múzeumőre bukkant rá a gondjaira bízott irattárban a pacséri privilégiumra. Neki köszönhetjük, hogy az általa is érdekesnek talált gazdaságtörténeti emlék most „teljes szövegében" rendelkezésünkre áll a Társulat Évkönyvének 1913. évfolyamában.

1 Az érdekes gazdaságtörténeti forrás azonban csak akkor válik munkánk segítőjévé, ha vizsgálatánál a korabeli bácskai gazdasági viszonyokból indulunk ki. Hunyadi Mátyás halála (1490) óta kerek 300 esztendőnek kellett eltelni ahhoz, hogy az ország gazdasági életének súlypontja ismét a kövér földekkel, dúsfüvű rétekkel ékes, halászó- és közlekedést szolgáló vizekben gazdag Délvidékre kerüljön. Régi (magyar) lakói azonban nem térhettek vissza, s így minden kérdés vizsgálatánál gondolnunk kell a sokféle civilizáció érintkezéséből származó kölcsönhatásokra. A bácskai táj rettenetes elpusztulása után a megújulás alapja csak a mezőgazdaság lehetett. A jászkun telepesek érkezésekor, az 1780-as évek közepén, a mezőgazdasági termelés még a hagyományos módon folyt, s a megművelt földek zömét búza- és kukorica táblák borították. A régebbi idő óta termelt, munkaigényes növények (dohány, kender-len, paprika, szőlő) gondozása sem változott lényegesen az idők folyamán. Az átlagosnál jobb terméseredmények (és a sokat ostorozott kényelem) forrása a föld kimeríthetetlennek tűnő termékenysége volt, de szerepet játszottak benne technikai és technológiai változások is. Az ország más tájain még éppen csak szűnőben van a fából való eszközvilág uralma, itt pedig a kincstári telepítések eredményeként nemcsak a favorizált nyugati telepesek jutottak hozzá a kor legjobb steier- és osztrák mezőgazdasági szerszámaihoz és házi eszközeihez, hanem (kedvezmény nélkül) a táj többi lakói is. A rossz, terméketlen földekről érkezett nyugati vendégek az otthonról hozott alapossággal művelték a földjeiket s szorgalmasan hordták rájuk az istállóban tartott jószág alatt gyűjtött trágyát. Valószínűleg ennél is jobban növelte a német parasztgazdaságok jövedelmezőségét a magukkal hozott örökösödési gyakorlat, amely generációkon át egyben tartotta a családi birtokot, s ugyanakkor munkáskezekkel látta el a mezőgazdaságot és az ipart, pénzes fogyasztókkal a kereskedelmet. A többi nemzetiségi közösség tagjai is szabadabbak, szélesebb látókörűek voltak, mint a magyar jobbágyfalvak népe vagy a nagy uradalmak cselédsége. Nem volt kevés közöttük a szerzőA pacséri Egyesült Iparos-Céh Szabadalomlevele. Közli: G. K. In: A Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve, XIX. évf. 1 -2. füzet. Zombor, 1913. 162-184. 177