Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Nagy Márta: Görög feliratos ikonosztázionok és ikonosztázion-töredékek Magyarországon / 113. o.
nusikonok fölött a térben előreugró konzolos osztópárkány, mely az ikonfalat két egységre osztja. A trónusikonok fölötti felső egység egy-egy függőleges oszlopba rendezett apostolképei térben szintén előreugranak. Az ikonosztázion egészében véve zárt fal, melyen három ajtónyílást vágtak. A zárt faljelleg csupán e három helyen szűnik meg: a fal itt áttört csipkeszerű. Az ajtószárnyak faragásokból állnak, ezek közé helyezték el az ikontáblákat. A diakónusi ajtók bejáratainak függőleges irányú kereteiből hosszanti irányban elfűrészeltek egy-egy darabot, minden bizonnyal csak ily módon megkissebbítve fért el a képfal jelenlegi helyén. A képfal eltakarja a mennyezet stukkódíszítésének egy részét. E két tényező arra enged következtetni, hogy az ikonosztáziont más intérieurbe tervezték. Ezt az impressziót erősíti, hogy az ikonosztázion architekturális elemei és faragványai stílusbelileg különböznek egymástól. Az osztópárkány fölött elhelyezkedő felső egységben ikontáblák és faragványok láthatók, architekturális elemek nincsenek jelen. A felső egység tábláinak formái és faragványai stílusbelileg azonosak, későbarokk-rokokó kialakításúak. Ettől a megfogalmazásmódtól idegenek az alsó egység nagy kiterjedésű nehézkes architekturális tagozatai, és az osztópárkány is. Az ajtók fölött elhelyezett három - az ajtókhoz viszonyítottan — nagy méretű tábla stílusbelileg a felső egységhez igazodik. A felső egység táblái és az ajtók fölötti táblák nem egy időben készültek az elhelyezésükre felállított állványzattal. A Királyi ajtó és a diakónusi ajtók betöltik a teljes ajtónyílást. Faragványok stílusa: későbarokk-rokokó. A faragványokat aranyozták és festették. A képfal architekturális tagozatait fehér, helyenként halványkék színűre festették. Fafaragó mester: különlegesen ügyeskezű, más magyarországi orthodox templomban nem tevékenykedett. Stílusát meghatározza és megkülönbözteti az a mód, ahogyan a faragványokat a táblákon elhelyezte. A faragott díszeket a téglalap alakú táblákon mandorla alakban csoportosította. A faragványokat merészen a táblák belsejébe nyújtotta, olykor megsértve a táblákra festett kompozíciókat is. A faragások szigorú mandorla alakban történő csoportosításából következik, hogy a néző számára úgy tűnik, mintha nem téglalap, hanem álló ovális táblákat helyeztek volna el a képfalon. A téglalap alakú tábla azon részeit, amelyek kívül esnek a faragványok által kialakított mandorla alakú „kereten", sötétpiros-bordó színűre festették. A felső egység minden egyes téglalap alakú tábláját egynemű geometrikus motívumból összetevődő faragvány-sáv keretezi. Ez a geometrikus motívum az egyedüli a növényi motívumok között. Elnyújtott rombuszokból áll, melyek erősen emlékeztetnek növényi szárak ízeinek stilizált változataira. A faragványok egyébként kizárólagosan növényi motívumokból tevődnek össze: erősen elnyújtott, ellapított akantuszlevelekből, megnyújtott palmettalevelekből, növényi indák különféle változataiból, rózsafejekből, hármas csoportokba, vagy csokrokba osztott bogyókból. Különlegesen szépek a diakónusi ajtók fölötti táblák függőleges ágainak faragványai között megbúvó harangvirágok. Gyakori a sima, vagy redőkbe rendezett szalagmotívum is. A Golgota-kereszt fölött kétágra hajló, rojtokkal díszített, festett függönymotívumot helyezett el a mester. A faragványok plasztikusak, de kevéssé lendülnek ki a síkból. Későbarokk-rokokó kialakításuk következtében mégis mozgalmasságot árasztanak. Emiatt kevéssé érzékelhető, hogy az ikonosztázion teljesen zárt fal. 114
