Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Aszály a Nagykunságban a XVIII. század végén / 99. o.

gán" - megértéssel továbbítja Nztes D. K. Illéssy János úrnak a kérvényt. Ezzel párhuzamosan rendelkezik, „. . . az instantiónak a legjobb módon való előmozdítására magát szívesen igéri" és „kiküldetnek az első tizedbe Illési György, 2-dikba Kondai István, 3-dikba Ari András, 4-dikbe Terbócs Gábor úrék, hogy név szerént consignálják minden cselédes gazdánál hány kenyér evő személy találtatik, hány kila életje van készen, vagy bizonyos reménység alatt, hány forintot költött már aratás ólta gabonára és ezeket referálván, azokból egy közönséges relátió fog készíttetni."

27 Karácsonykor jut néhány falat az éhezőknek, mert „a helybéli szegénységnek szükségét szívére vévén Nemzetes Illéssy János Ur szánakozó jóakarattyából ajándékozott 165 font kenyeret és 493/8 font sertés húst," melyet a helység 74 font kenyérrel gyarapított.

28 Időközben megszaporodnak az „elkerülhetetlen szükség miatti" szolga elbocsájtások, ház-, porta- földeladások és zálogosítások. Idézzünk közülük egyet a korabeli valóság tanúságtételeként: „Dobosi János személy szerint előttünk megjelenvén tészen örök vallást az eránt, hogy Csorbán az első és második osztályban levő két darab és 8 vfrt árát tevő szántó és kaszálló földeit örökössen adta a mostani nagy szükségben, s testbéli nyomorúságában Kabai Jánosnak és maradékainak 7 annyi áron, mint redimáltatott, úgymint 56 vfrt-on. Mely eladásban a barázdás szomszéd Ari Mihály nem ellenkezik, testvére is Túri Jánosné jelen lévén annyiban, amennyiben az öttse, Dobosi János a maga jussát adta el, nem ellenkezett, azonba declarálja, hogy öttse keze alatt lévő földekhez, mint atyai örökséghez jussát fenn tartja."

29 A Nagykun Kerületen kívüli idegenek kölcsönök nyújtásával próbálnak tőkeföldhöz jutni — elzálogosítások formájában —, amelyet a kisújszállási Nemes Tanács felháborodva ellenez és akadályozni törekszik. Ez történt pl. 1790 augusztusában, amikor „bejelentvén ezen magistrátusnak, hogy a kenderesi görög kereskedő, Constantin Demeter némely kisújszállási lakosoknak pénzt osztogatván ki, azoktól feles földeket zálogosít és oly módon már sok pénzt adott ki volna. . . ". Ugyanakkor elismerik, „ámbár a mostani rendkívül való szükségbe a lakosokat annyira megszorultaknak lenni tudják . . ., hogy sokan földeiknek elzálogosítására is kénytelenítettnek menni . . .", mégsem akarják a „külföldiek" redimált földhöz jutását, s írnak a kenderesi tanácsnak. Kiderül, hogy az ottani plébános, Gál Pál úr is zálogosított kisújszállási földet. A nemes Tanács helytelenítve az idegenek betolakodását, azt javasolja a szűkölködőknek, hogy „. . . hanem inkább, ha tsakugyan rá szorulnak, itt lakosoktól kérjenek pénzt, úgy idővel is hamarább, s könnyebb móddal jutnak földeikhez." Végezetül - nem veszik vissza a kölcsönző kenderesiektől a földet, de a tanács „a lakosoknak azon jussát feltartja, hogy akárkinek akármikor tehettsége lesz a contractuális idő alatt azon földeket magához válthassa."

30 Lényegében ez a határozat is az aszály miatti nehézségeket könnyebben átvészelő gazdag redemptusoknak kedvez, mert jó lehetőséget kínál a megszorult redemptusok földjének megszerzésére. 27 Uo. 1790. XII. 21.799. sz. 28 Uo. 1790. XII. 24. 804. sz. 29 Uo. 1790. VIII. 23. 585. sz. 30 Uo. 1790. VIII. 26. 587. sz., VIII. 28. 589. sz. 107