Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig / 9. o.
SZIKSZAI MIHÁLY A SZOLNOKI KÖZÚTI TISZA-HID SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSA NAPJAINKIG A RÉV A híd szó ősugor eredetű, melyet a magyarság a honfoglalás előtti időkből hozott magával. Pontos jelentése: szilárd szerkezetű, állandó jellegű átkelőhely. A híd az adott kornak mindig egyik fontos műszaki alkotása, jellemző dokumentuma. így ha egy korszak műszaki fejlettségét, technikai színvonalát vizsgálni akarjuk, hátrahagyott építészeti emlékei közül a legjellemzőbbnek mondható hídra, annak építésére megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A hazánkat körülvevő országok középkori hidjai közül viszonylag elég sok maradt meg az utókor számára, sajnos Magyarország nem olyan szerencsés, hogy a területén jelentősebb középkori vagy ókori hidászati alkotásokkal rendelkezne. Az e dolgozatban szereplő szolnoki közúti Tisza-híd (mint a törökkori fahíd utóda) építésének, felújításának, újjáépítésének folyamatos figyelemmel kísérése és leírása jellemző keresztmetszetét adja egy, a maga szempontjából nagyon jelentős átkelőhely történetének, amit az is bizonyít, hogy a faépítmény helyén jelenleg álló korszerű híd ma is lényeges része hazánk közlekedési hálózatának. Szolnok kedvező földrajzi helyzeténél fogva mindig jelentős szerepet játszott az ország közlekedésében. A XX. században főleg vasúti csomópontként ismert, pedig már jóval a vaspálya megépítése előtt kiemelkedő funkcióval bírt. A várost a folyók és utak találkozási pontja tette jelentős településsé, valamint a Tisza két partja közti kapcsolatot biztosító átkelőhely. Ezen tényezők eredőjeként formálódott ki hídváros jellege. A vízrajzi adottságok meghatározó szerepéből következően már jóval a X. sz. előtt létezett két fő útvonal kontinensünkön - a K-Ny-i és az É-D—i irányú -, mely hazánk területén találkozott. Ezeknek a kereskedelmi útvonalaknak az iránya hosszú évszázadokig megmaradt, függetlenül a társadalmi-politikai berendezkedéstől. Az útvonalakba betorkolló kisebb-nagyobb utak tiszai átkelőhelyeinek egy része a történelem folyamán - a természeti és gazdasági viszonyok változása következtében — elvesztette jelentőségét, más részük viszont kiemelkedő szerephez jutott. Például Tiszavarsány egykor fontos révje megszűnt létezni, míg Tiszafüred és Szolnok kiemelkedő folyami átkelőhellyé vált, s a révek helyén állandó hidak épültek. A honfoglalás idején az ország belsejébe nyomuló magyarok - a Tisza melletti részek megszállásával egy időben - megkezdték a tiszai átkelőhelyek ellenőrzését is. De vajon volt-e, és hol működött ezekben az időkben a szolnoki rév? Az Árpád-korban a Tisza folyó Szolnok megyei szakaszán Poroszlónál, az örvényi vámnál, Abádnál, Roffnál, Várkonynál és Alpárnál haladhattak át az utazók. A fő átkelőhely Szolnok9