Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési és önkormányzati pártharcok Jászberényben a millenniumtól az I. világháború kitöréséig / 97. o.

zéket támogató szegényparasztok és iparossegédek jelentős része nem rendelkezett választójoggal. Ezzel szemben a nagygazdák részvételét a politikai életben a cenzusos szavazati jog nem akadályozta. A kiváltságos múlt iránti illúzió, a partikuláris célok, a jász eszme a nemrégiben betelepültek kivételével bizonyos fokig az egész lakosságra hatott, a múltcentrikus és maradi mentalitás pedig gyengítette a haladó erőket. A döntő fordulat a liberális szellemű vezetőket felsorakoztató városi ellenzék javára a vármegye és az Apponyi megbuktatására törekvő Bánffy-kormány erőteljes támogatásával következett be. A jászberényi haladó erők összefogása az 1896-os országgyűlési választásokkal kapcsolatosan jött létre, s ez alkalommal, a jászberényi politikai mozgalmak történetében először a városi képviselőtestületen belül alakult pártok az országos pártviszonyoknak megfelelően rendeződtek, illetve különültek el. Az egyik oldalon a Szabadelvű Párt, illetve a vármegye által is támogatott Überális, ún. úri párt, a másik oldalon pedig a magát továbbra is nemzeti pártinak valló, ún. „parasztpárt" állott. 1896. december 30-án, alig két hónappal a képviselőválasztások után, amikor Apponyi Albertnek csalással ugyan, de mégis sikerült a jászberényi választókerület mandátumát megőriznie, polgármesterré választották a lemondott Koncsek István helyett dr. Almássy László ügyvédet. Az országgyűlési képviselőválasztással ellentétben mind a polgármesterválasztás, mind pedig a néhány nappal korábban megtartott városi tisztújítás a liberális csoport győzelmét eredményezte, mivel a megválasztott hivatalnokok túlnyomó többsége a Szabadelvű Párt híve volt. A nemzeti párti kisebbség vagyis a jászberényi parasztpárt nem törődött bele a vereségbe és mindent megtett azért, hogy érvénytelenítse a tisztújítás, illetve a polgármesterválasztás eredményét. A konzervatív csoport vezetői a vármegyei közigazgatási bizottságnál, majd annak elutasító döntése után a Közigazgatási Bíróságnál fellebbeztek a tisztújítás ellen. Maga Apponyi Albert pedig 1897. január 16-án interpellációt intézett a belügyminiszterhez a képviselőházban, amelyben a jászberényi tisztújításon történt szabálytalanságokról beszélt. Apponyi a jászberényi ügyekkel kapcsolatosan állítólag azt a kijelentést tette a képviselőházban, hogy ,,forradalom előtt állunk". A kormánypárti képviselők kinevették az ellenzéki vezért, mivel úgy vélték, hogy aprócseprő dolgokból, saját mandátumának veszélyeztetéséből világforradalmat jósol. A forradalom említése a jászberényi ügyekkel kapcsolatosan bármilyen nevet.séges túlzás is volt, a jászberényi közélet valóban kaotikus képet mutatott. A város országgyűlési képviselője továbbra is Apponyi Albert, a Nemzeti Párt vezére maradt, ugyanakkor a polgármester és a képviselőtestület nagyobb része a Szabadelvű Párt 'Jászberény és Vidéke 1897. január 7. Az 1896. október 27-én lezajlott országgyűlési választáson Apponyi 88 szavazattöbbséggel győzött a szabadelvű Erdély Sándorral szemben. Apponyi javára azonban a részrehajló választási elnökség visszaéléseket követett el. A szavazóhelyiség elől Erdély választói közül több személyt csendőrökkel zavartattak el. Ugyanakkor Apponyira egy-két éwcl korábban elhunyt, a névjegyzékben még szereplő emberek helyett is leszavaztak. 'jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1897. január 7. Uo. 'Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1897. január 21. 98