Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek a kirajzás centenáriumán / 75. o.
anyag csábíthatta Máthé László tanítót arra, hogy a százados évfordulóra megírja a község történetét. Pacséron három fiókos szekrényben őrizték az iratokat. Itt talált a püspök, az 1885-ben használatos gumibélyegző mellett egy sárgarézből készült bélyegzőt, amelynek pecsétképén ,,Sig. Eccl. ev.ref. Patsér 1836" körirat keretezett egy élő fát. A lelkész az eklézsia iratain találkozott még a korábbi pecsét lenyomatával is, amely szerinte csak annyiban különbözött 1836-ban készült utódjától, hogy betűi nagyobbak voltak. Piroson az iratok 1849-ben a presbiteri jegyzőkönyvek kivételével megsemmisültek. Az azóta keletkezett iratok elhelyezésére sincs azonban jobb kilátás, mert a lelkész szerint oly szűk a parókiája, hogy abban „...egy levéltárféle láda, szekrény, vagy almárium'' el sem férne. 6 Az alsóbaranyai-bácsi egyházmegye vizitációjának és a négy jászkun község centenáriumának az egybeesése véletlen eredménye, de a látogatásra való készülődés feltétlenül tartalmasabbá tette a megemlékezést. Szilády János, Feketehegy idős lelkésze kéretlenül is leírta a püspök számára a centenáriumi ünnepségek műsorát. Tőle tudjuk, hogy Feketehegyen (és valószínűleg másutt is) a százados ünnepet közösen szervezte az egyházi és világi elöljáróság. Négyszáz forinton rendbe tetették a református templomot, a nők a maguk között összegyűjtött 150 forintból vettek az űrasztalára egy bársonyterítőt és különböző templomi edényeket. Május 31-én azután az ünnepre érkezett egyházi és vármegyei vendégekkel együtt a nép „...a templomba ment, leborult Isten előtt, s megemlékezett a régiekről." Ezután a temetőbe vonult az ünneplő gyülekezet, hogy felavassa Berhidai Keresztes József emlékkövét, aki a felirat szerint „Mint hű pásztor esett el a vésznek ama napján, 1849. Januárius 23-án." Ugyanakkor felhantoíták a közösségért oly sokat tett Kertvéllesy Pál lelkész sírját, a már „...lesüllyedt emlékkövet felhúzván a földből..." A másik három gyülekezet megemlékezéséről ezekben az iratokban nincs utalás, csak a gyülekezete levéltárát is példás rendben tartó Túri Lajos helyettes lelkész ajánlja 1875 óta teljesen vak principálisa nevében „...az ómoraviczai 100 éves ref. egyházat" a püspök jóindulatába. A nemzetiségi gyűlölködés szorításában A Zounuk 2. számában írt tanulmányomban utaltam arra, hogy a kincstári pusztákra települt jászkunokat akkor érte az első erősebb csalódás, amikor a Kamara Feketehegy kivételével eladta településeiket Bács megyei birtokos családoknak. Ennek a változásnak többek között az lett a következménye, hogy míg a feketehegyiek a jobbágyfelszabadítás után 52 magyarhold kivételével szabadon rendelkeztek 13.447 ÖRSI Julianna: A bácskai puszták közösséggé alakulása és kapcsolatuk a Nagykunsággal. In: Jubileumi tudományos ülés. 1989. 104. RL PL.Can.Vis. 1885. Az iratok őrzése gyülekezetenként. 7 RL PL.Can.Vis. 1885. A centenárium megünneplése gyülekezetenkent. 8 KISS Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Ráday Levéltár 1819. évi irataiban. In: Zounuk 2. Szerk.: BOTKA János, Szolnok, 1987. 64. 76
