Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Görögök és zsidók gazdasági helycseréje a Jászkunságban / 25. o.

Az 1840. évi XXIX. te. értelmezése a Jászkun Kerületben A levéltári források alapján feltűnő az a különbség, ahogyan a Jászkunság a két egymást felváltó kereskedőcsoporthoz viszonyult. Az a terület, amely a görögöket minden ellenállás nélkül befogadta, a zsidókkal szemben még akkor is ellenséges, amikor az egész országban lehetővé válik kereskedésük, megtelepedésük. A zsidóknak ilyen hosszú időn át történő távoltartásához nem lehetett elegendő indok a gazdaságilag egyre gyengülő görögség sorozatos panasza, tiltakozása. Törvényes indoklásra volt szükség, hiszen olykor éppen az országos törvényhozással kellett szembehelyezkedni. A jászkunok sokáig úgy vélték, hogy jogi alapot képez ehhez kiváltságuknak az a fontos része, mely szerint a közösségek maguk dönthetnek arról, hogy kit fogadnak be maguk közé. Ugyanakkor a kiadott országos törvényeket, rendeleteket - olykor igen sajátos logikával - a maguk érdekeinek megfelelően értelmezték. így történt már az 1790-es törvény kapcsán is, amikor sok helyen lehetővé vált a zsidók számára a kereskedés. A jászkunok a törvény két cikkelyét oly módon kapcsolták össze — magukat a bányavárosokkal azonos jogállásúnak tekintve -, hogy az eleve kizárta a zsidók beköltözésének lehetőségét. Ebben az időben még kedvező volt a görögök gazdasági helyzete, úgy látszott, hogy a helyi vállalkozókkal képesek a kereskedelmi tevékenység ellátására, ami indok lehet a zsidók távoltartásához. A Kerület álláspontja a reformkorban, a liberális eszmék terjedésével egyre inkább túlhaladottá vált. Míg korábban bizonyos haladó nézetekkel azonosulni tudott, a reformkori országgyűléseken egyre inkább nyüvánvalóvá vált, hogy a középkorra emlékeztető kiváltságokra történő hivatkozás már ellentétes a haladással, a polgári eszmékkel. A jászkun követek az országgyűlésen azokban a kérdésekben, melyek a zsidók polgárosításával, egyenjogúsításával foglalkoztak, következetesen ezek ellen léptek fel. Kálmán Sándor jászkun követ az 1840-es országgyűlésen tiltakozott a zsidóknak a bevett vallások közé történő felvétele ellen. Az 1843—44-es országgyűlésen, amikor a zsidók egyenjogúsítása, birtokszerzése, szavazati joga szerepelt napirenden, a jászkun követek mindig a reformelképzelések ellen léptek fel. Ebben az olykor már érthetetlennek tűnő szembenállásban bizonyára szerepet játszott a konzervatív Kerület félelme a kapitalisztikus formától, hiszen a kiváltságokon alapuló társadalmi egyenlőség elve kizárta a gazdasági versenyen alapuló fejlettebb kereskedelmi, gazdasági módozatokat. Ugyanakkor a jászkun közgondolkodás fontos eleme volt a ,,szabad jászkun nemzet" fogalma, melyben a görögök még helyet kaphattak, de a zsidókat nem tudta befogadni. A törvény 25. cikkelye a bányavárosokkal együtt említi a Jászkun Kerületeket, azzal, hogy megerősíti kiváltságait. A 38. cikkely a zsidók kereskedését a bányavárosok kivételével megengedi. Itt a jászkunokról nem esik szó, mégis úgy értelmezik, hogy ez rájuk is vonatkozik, mint az eló'zó' törvénycikk esetében. Magyar Törvénytár. Bp. 1901. 169. 1790. évi dekrétum. 'BAGIG. 1989. 129.; 173. Uo. 69-70. 46