Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

ADATTÁR - Botka János: A "nemes nógrádi felkelő lovas ezred históriája" - 1809 / 317. o.

Július 9-én ezen állapotban maradván, 10-én Lendvai alhadnagy úr a 2. századbul egy szakasszal az Abda és Öttevény között lévő sáncokhoz elővigyázatra küldetett ki, akit 11-én főhadnagy Korodiny úr 2. századbul 1 szakasszal felváltotta, Bertzelli kapitány úr pedig a maga századjával, mindaddig az előbbeni helyeken maradván, az ellenséggel tett többszöri próbák közt, midőn június 11-én az ellenség vigyázására egy kis hídon általmene, visszajövetelben a lova megsebesíttetvén, sebében elveszett. Gellén hadnagy úrnak pedig a lova alatta agyonlövettetett, és a lába megsebesíttetett. 12-én az ellenség sokkal nagyobb erővel mintegy 1500 emberével a Dunán általjővén, Haraszti és Árok-történ sokszori öszvepuskázások után midőn már ezredes főhadnagy úr is agyonlövetett, a nagyobb erőnek ellent nem állhatván, a század magát Győr tájékára visszahúzta. Ezen század bátor ellentállásának jele annak a vesztesége, mert ez alkalmatossággal 9 közvitéz és 12 ló, rész szerint agyonlövettek, rész szerint elfogattak. — Június 13-án az egész osztály, az Abda és Öttevény közötti sántzokhoz elővigyázatra rendeltetett, azután pedig visszaprancsoltatván Pruszkay alhadnagy úr elővigyázaton azon a helyen hagyatott 1 szakasszal. — Június 14-én az osztály többi része az ütközet helyére rendeltetett, és az ellenség eleibe kiállíttatott, ekkor Traitler László főhadnagy úr kerületi vezéri s fegyvertármester F ML. br. Davidovits excellentiájánál. Diószegi alhadnagy úr ő cs. kir. főhertzegségénél ordinántzon volt, akikkel is az ütközetben megjelentek. — Lendvay alhadnagy úr méltóságos ezredeskapítány mellett segédi kötelességet vitt véghez. Pruszkay alhadnagy úr pedig az elővigyázaton hagyattatott, és annyi tiszt urak távollétekben az osztály ellenség eleibe állíttatott, ahol kapitány Sréter és főhadnagy Szentmiklóssy urak a puskázókkal előreküldetvén, az ellenség puskázóit egynehányszor hátraverték, és midőn az ellenség az egyik hadi seregen már erőt vett volna és az osztály a két szárnya felől elhagyattatott, a bekeríttéstől tartott volna, hátrálni kényteleníttetett, és midőn az ellenség sűrű tüzelésével minden oldalról sürgettetne, zavarba hozatott. Itten Szentmiklóssy főhadnagy úr a maga vitéz bátorságának jelét különösen kimutatta, mert a pesti ezredtül való Szemeredy főhadnagy urat, aki megsebesítetve és fegyveritül megfosztatva az ellenségtől elhurcoltatott, megszabadította. Hogy akkor az osztály az ellenséggel bátran szembeszállott és csupán a fejül múlhatatlan erőnek engedni kinteleníttetett, megtetszik onnan, mert 34 vitézek, rész szerint agyonlövettettek, rész szerint megsebesíttettek, rész szerint pedig elfogattattak és eltévelyettek, és lovakbul is hasonló kárt vallott az osztály. Ebben az ütközetben pedig különössen megkülönböztették magokat: strázsamester Rajner József és Czecze Elek káplárok Kreküth György és Jeszenszky Simon, közvitézek Lázsán András, Jászai András, Simony András, Szüágyi és Baiás Gábor; első századbul pedig strázsamester Fülep Dániel, káplárok Kaszabb István és Vlkovits Imre, közvitézek pedig Rontó Pál, Kis József és Kis János. Az ütközet ideje alatt Traitler László főhadnagy úr a városba beküldetvén, valamint Pruszkay alhadnagy úr is a vele lévő s elszakasztatott szakasszal együtt mind a ketten a bátsi osztályhoz kerülvén, azzal egy történeten mentek által, ahol Lendvay alhadnagy úr is méltóságos ezredes kapitány úr mellett segédi hivatalban fáradozott, és hasznos szolgálatot tett. Diószeghi alhadnagy úr pedig őfőherczegségénél marad329