Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
ADATTÁR - Botka János: A "nemes nógrádi felkelő lovas ezred históriája" - 1809 / 317. o.
Az ezredes főhadnagy, vagyis a bátsi osztálynak különös történetei. Ezen ns. osztály amelynek első századja Nemes Báts vármegyei csupa nemes, második századja pedig a Tiszán inneni Camerai Kerület által adatott. Közönségesen pedig jól termett és a hadakozásoknak terheit könnyen elviselhető erős és jó lovas vitézekből áll. 1809. esztendőben Május holnapnak 9. napján jött öszve Sz.K.M. [Kun Szent Miklóson] M. Theresia Városában. 10-én pedig ő nagyméltósága a Duna Melléki Felkelő Nemes Seregnél kerületi vezér és fegyvertármester F.M.L. br. Davidovits ő excellentiája által egy hadi biztosnak és több vármegye, kerületbeli tiszt uraknak jelenlétében megvizsgáltatott, aki is mind a ns. vármegyének, mind a Camerai Kerületnek ezen szines osztálynak állításában felséges királyunkhoz s országunk eránt való szereteteket megdicsérvén; az osztály zászló alá esküdtetett. A szemlélés után az osztály azon kir. városban egy nap maradván, onnét május 12-én indult, és aznap még Mélykútra, másnap K.K.Halas mezővárosába, 3. nap Vadkertre, 4. nap Izsákra, 5. nap Kis K. Szabadszállásra folytatta sietős útját, ahol május 17-én nyugvó napot tartván, 18-án Soltra, 19-én Földvárra, 20-án Seregélyesbe, 21-én ugyanott tartván nyugvó napot, 22-én Székes F. Várra érvén itt tartott 23-án nyugvó napot, 24-én Mórra, 25-én Pázmándra, 26-án Sz. Ivánra [Győrszentiván] érkezett a jász és két kun osztályokkal együtt. Ezen sebes és hosszas útban pedig mindenütt a szép rendet és fenyítéket megtartotta, és ezzel az általmenetel helyén szeretetet és becsületet nyert. Ekkor érkezett meg az osztályhoz ama nagy óhajtva várt és halálig szeretett kedves kormányozója Stipsits Antal ezredesfőhadnagy úr. Szentivánon 29-ig maradván, a tiszt urak minden idejeket a vitézek gyakorlására és csinosgatására, a lovaknak jó elkészítésére és szerszámok s fegyverek jó rendbe hozására fordították. Ezen szükséges munka nem soká folytathatott, mert az osztály május 30-án Győr mellé, az Abelay-Sántzok felé elővigyázatra rendeltetett, ahol a maga kötelességét, ámbár valami különös töiténetet tenni alkalmatossága nem volt, mindazáltal dicséretesen véghezvitte. Innen Győr alá, nevezetesen Püspök-rétyére tanyába parancsoltatott ezen osztály, ahol Június 8-ig együtt tartózkodott, és a fegyverben mind lóháton, mind pedig gyalog gyakoroltatott. Ekkor a második század a neográdi első századdal a Szigetközbe elővigyázatra rendeltetvén, tiszti kötelességében fáradhatatlan ezredesdfőhadnagy Stipsits Antal úr is elment, és midőn Halász és Arák között mintegy 1050 számú ellenség ellen a századot igazgatván, tüzesen viaskodva, és a vele lévő vitézeknek, rettenhetetlen bátorsággal jó példát mutatna, egy szerencsétlen golyóbissal fejbe lövetett, és az osztálynak s ezrednek nagy kárára, a hazáért feláldoztatván, az ellenség előtt halva maradott. Mely bátran állott ez alkalmatossággal a század a véle lévő neográdi századdal együtt a sokkal felülhaladó ellenség ellen, nemcsak a kormányozónak szerencsétlen halálából, hanem a többi veszteségből is világossan meg tetszik. Ugyanebben a csatában a bátor ellentálló vitézségből, ezen századból 16-an 325
