Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból / 249. o.

mondott Szentkirály községbe vezet — hasonlóképpen két új földből való határjelet emeltek; innen ugyanabban az [északi] irányban haladva, ugyanazon út mellett és a Felföldhalma [Felefewldhalma], másképpen Kaptár [Kapthar] nevű halom közé érve két új határjelet csináltak; éspedig ezeknek a már mondott emelt határjeleknek az egyike mindig a [Vcal] szántóföld felől, ugyanezeknek a másika [pedig] a szentkirályi oldal felől, attól a Szentkirály falubirtoktól választ el; Innen érkeztek az ugyanazon Felföldhalma, másképpen Kaptár-halomhoz, és annak a tetején három határjelet csináltak, az egyik a mondott Kinizsi Pál Urunk Tiszakécskéjét, a másik a kunok Szentkirályát, végül a harmadik a mondott titeli prépost úr Felsőalpárját, a szóban lévő helyeket választotta el; Végül innen keleti irányba fordulva, a már jelzett Török nevű szántóföldnél Torbágy nevezetű helyhez [ad locum Thorbaagh] érkeztek, ahol két új határhányást húztak fel, egyik Tiszakécske, a másik Felsőalpár birtoknak szolgált; Innen mentek ugyanazon [keleti] irányban, a Teléres [Theleres] nevezetű dombhoz, melynek tetején két új határhányást csináltak, az egyik hasonlóképpen Tiszakecske, a másik Felsőalpár már említett községeknek szolgált; Ezután ugyanazon keleti irányban átmentek a Zsidfőhöz [ad Sydfew], és ugyanannak a tetején egy határhányást csináltak, amely hasonlóképpen a mondott Tiszakécske és Felsőalpár községeket választotta el egymástól; Ezután leereszkedve [a Zsidfőről], a réten át tovább menve érkeztek a Gémes [Gémes] és Középhát [kewzephath] halastavak között egy valamely hátra [ad quendam Hath], ahol két új határjelet emeltek; végül ugyanazon keleti irányban haladtak és egészen a Tisza révjéig mentek, ahol a mondott Kökényszeg [Kekenzeg] földben a mindkét községnek szolgáló két határjelet csináltak, mégpedig [ott] ahol végződtek; említett emberünk, továbbá a királyi ember által megjárt és felújított, ugyanezen határfutásokat, hasonlóképpen az azokhoz tartozó összes haszonnal és valamenynyi tartozékkal, az említett [Erdődi] Tamás prépost úrnak és a már említett titeli egyházmegye káptalanjának a korábbi örökjogok nyomban visszaiktatták az említett János apát úr és Garam-melletti Szem Benedek egyházának hiteleshelye, továbbá Sári [de Sary] Máté és bárki más ellentmondása nélkül; Amely dolog örök emlékezetére és megerősítésére elhatároztuk kiadni jelen kiváltságlevelünket, hitelesítve függőpecsétünkkel, a mondott emberünk és a királyi ember vallomása alapján; Kiadatott [Budán] az említett visszaiktatás utáni nyolcadik napon [május 14-én], az Úrnak 1488-ik évében [...] Az eredeti oklevél nem maradt fent, legalábbis nem találtuk. A diplomatikai levéltárban azonban fellelhető egy a budai káptalan által készített átirat, amelyet 1490 és 1499 között valamely év május 7-én adtak ki, több szentkirályi kun kérésére. Ez végig latin nyelvű, olvasható függőpecsétje alul-középen leszakadt, kiszakítva az átírás idejére vonatkozó szót. 7 Az oklevél Gyarías István által is és általunk is kihagyott bevezető részéből kiderül, hogy az oklevél átírását Bicsak (Bychak) János és László, valamint Gáspár Demeter és Simon kérték. 280