Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A mezőgazdasági kamara által támogatott szántóföldi növénytermesztés Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között / 181. o.

gyében a kapások zömét a tengeri képezte és ez a nagyarányú tengeritermelés az ugyancsak erős gabonatermelés mellett nem jól illeszkedett a forgóba. Arra már utaltunk, hogy a Kamara tett lépéseket a takarmánytermesztés fokozása érdekében, pl. új növények meghonosítását is ajánlotta. Tagadhatatlan, hogy némi előrelépés történt is e téren, hiszen az 5. számú táblázat is a takarmánytermesztés lassú - 15 év alatt 1,64 %-os - emelkedését jelzik. Ezen a téren el kell marasztalni a Kamarát. Nem a tőle megszokott kezdeményezéssel és intenzitással igyekezett a takarmánytermelés fokozását elérni. Talán maga sem látta világosan azokat a problémákat, amelyre a fentiekben kitértünk. Mindenesetre a nehézségek legyőzése, az elavult vetésszerkezeten való változtatás a Kamara, de a vármegyei mezőgazdasági irányítás határozottabb állásfoglalását és ösztönző magatartását kívánta volna meg. Kapásnövények A kapásnövények csoportjába a kukorica, a burgonya, a cukorrépa és a takarmányrépa tartozott. Újabban ide sorolják a magkendert is. Általában minden széles sortávolságra vetett termeivény ide tartozik, amelynek talaját a levelek záródásáig kapálással vagy más eljárással meg kell védeni a feltörő gyomok kártételétől . Meglehetősen mostoha viszonyokkal találkozunk a kapásnövények esetében is, mint a gabonaféléknél már erre rá is mutattunk. A vetett takarmányoknál tapasztalható nagy kiesést mindenütt a gabona- és kapásterületeknél látjuk pótolva a vármegyében. (Lásd az 1930-31. és az 1934-35. gazdasági évet, ahol a gabonák és kapások együttes területe meghaladja a 85 %-ot. Ez az utóbbi gazdasági évben Túrkeve esetében 93,11 %, Mezőtúr esetében 91,83 %, Karcag esetében 91,28 %, a Tiszai alsó járás esetében pedig 91,19 %.) A kb. 58—60 %-os gabonaterületnek túlnyomó része őszi búza, a kb. 25-27 %-os kapásnak pedig főként tengeri. Milyen lehetett a talajelőkészítés ilyen helyen, ahol a későn lekerülő kukoricát nyomban követi a búza és ez esetleg többször is megismétlődik? A búza nem kaphatott elegendő szántást, de éppen így a búza utáni kukorica is csak tavaszi szántásba került. Nem kívánjuk a részletekbe belemenve elemezni még azt a tényt is, ami a birtokok elaprózódási folyamatából adódóan a szántóterület nagy részében lehetetlenné tette egyáltalában a vetésforgó kialakítását éppen a kisgazdák (reformföldesek) tulajdonában lévő földek kicsinysége miatt (1-3 kat. hold). Ezeken a területeken az volt a feladata, hogy a minimális kenyérgabonával, vagy az egy hízó levágásához szükséges kukoricával ellássa a nagylétszámú családot. Ez pedig szinte kizárta a vetésforgó kialakítását. TOLNAY G. 1987. 165-166. 204