Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Veresegyháziné Ollé Katalin: A szolnoki színészet válsága az 1920-as években / 157. o.

Mint láthattuk a városi közigazgatás színházpolitikai törekvéseiben — minden igyekezete ellenére sem tudott betölteni olyan hatékony szerepet, amely a színiélet helyi válságjelenségeit csökkenthétté volna. A színügyi bizottság tiszteletreméltó, nagy tekintélyű, ám a színügyhöz érdemben kevésbé értő tagjai és a mindenkori színtársulatok között többnyire a bizalmatlanság légköre uralkodott, amit a testület ügyrendje is igazol. Az 1920-as évek magyar közigazgatási gyakorlatának egyik fő ismérve volt a bizalmatlanság, ugyanis az állami bürokrácia szervezete és cselekvési módja arra irányult, hogy a feladatokat a lehető leglassabban, minél több ember bevonásával és a gyakorlati szempontok teljes kikapcsolásával oldják meg. A város fokozott - és gyakran hangoztatott - kultúrigényét többnyire presztízsszempontok diktálták. Hiába szerveztek hozzá megfelelő, kiváló színtársulatot, a város üres pénztárából csak nagy nehézségek árán sikerült a kialkudott szubvenciót előteremteni. Szolnok mecenatúrája a Í :'<"•'ársulatok egzisztenciális biztonságához kevésnek bizonyult, és a társadalmi összefogást szorgalmazó kísérletek, az újságok jószándékú hírverései is sorra kudarcot vallottak. Az évtized nem volt alkalmas arra, hogy a helyi közigazgatós színházát a kulturális élet központjává tegye, hogy az minél inkább megfelelhessen céljának, kulturális hivatásának. 82

CSIZMADIA-MÁTHÉ-NAGY: Magyar közigazgatástörténct. Kézirat. Bp. 1982. 111. 178