Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Veresegyháziné Ollé Katalin: A szolnoki színészet válsága az 1920-as években / 157. o.
szomorú helyzetre jellemző - folytatja a tudósító., hogy a színtársulat tagjai közül már ketten kíséreltek meg öngyilkosságot affeletti elkeseredésükben, hogy nincs pénz sem élelemre sem lakásra." Az írásból azt is megtudhatjuk, hogy az elégedetlen színészek Somody vezetésével szervezkedésbe fogtak, hogy a színházat kiveszik a direktor kezéből és az ügyek irányítását a színészek konzorciumára bízzák. Somody mellett kezdetben Zilahy Pál volt a mozgalom szószólója, aki aláírásokat gyűjtött a kollegák között, reménytelenül azonban, mert a tapasztalt öregek lebeszélték a hevesvérű fiatalokat, sőt magát Zilahyt is, akinek apja igazgató korában hasonló módon ment tönkre. így Somody egyedül maradt. Amint Csáky mindezt megtudta, kifizette Somody összes fizetését, elvette tőle a prózai darabok rendezését, amelyeket ezután maga rendezett. Az engedetlen színészeinek pedig megbocsátott. Ugyanebből az írásból tudhatunk arról is, hogy egy este közvetlenül a Nótás kapitány előadása előtt a bonvivánt játszó színész kijelentette, hogy fel sem öltözködik addig, míg kezéhez nem kapja az összes elmaradt, de jogos fizetését. Nagy volt a riadalom a színháznál, s az igazgató nem tehetett egyebet, mint előteremtette a pénzt és kifizette. Kollegája sikerén felbuzdulva egy színésznő is - szintén a Nótás kapitány előadása előtt, de nem este, hanem délelőtt - hasonló kijelentéssel állt a direktor elé. „Csáky nem szólt egy szót sem, hanem telefonált Debrecenbe és kölcsönkért egy színésznőt." A tudósítás végén arról is olvashatunk, hogy a Csáky-társulat tagjainak menynyire nehéz volt kellemesen és olcsón eltölteni a meleg napokat a kietlen Szolnokon. „Park nincs, ahol sétálni lehet, fürödni sem lehet még a Tiszában, marad tehát a csónakázás; ... A jobb sorsra érdemes színészek mindnyájan egy helyen kosztolnak, ahol eddig még volt hitel. A pénztelen világban azonban ez is megszűnt és most egyesek azt jósolják, hogy a director nagy bográcsban, saját maga fogja főzni a lebbencset és a ke meny tarhonyát." A tudósítás érzékletesen és kíméletlen kegyetlenséggel írja le a Csáky-társulat színészeinek szégyenletes nyomorát, a vidéki színészek helyzetének kilátástalanságát. A sivár anyagi viszonyok és a közönség pénztelensége arra kényszerítette Csákyt, hogy az őszi szezonra a helyárakat tovább csökkentse. Ekkor a zsöllye ára 30.000 korona, a hatszemélyes páholy 180.000 korona volt. A többi hely ára arányosan igazodott ezekhez. A Csákyt övező érdektelenség még feltűnőbbé vált az Országos Kamaraszínház vendégszereplésekor, ugyanis Alapi Nándor kamaratársulatának bérletezése 1925 őszén szépen sikerült. Alapi és társulata a rövid színidény alatt, minden nap kitűnően összetanult, jól rendezett előadásokkal lépett a közönség elé, melyek hatása nem maradt el. A szolnoki nézők szívesen látogatták ezeket az előadásokat. A Tartuffe, a Grand Quignol és a Vége a szép nyárnak c. darabok - mind szíves fogadtatásra találtak Szolnokon. 42 Az 1925 -ös vendégjátékról Alapi Nándor így ír Vándorlásunk I. című könyvében: „Szolnokon, 1925. október 28-án ismét eredeti bemutatót rendeztünk, búcsúelőadás keretében. Színre került Vándor Kálmán 3 felvonásos színműve a 'Mária 41 JNKSZmL 1925. 86. sz.; Uo. 1925. 81. sz. 42 Uo. 1925. 87. sz. 167
