Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Balla Ferenc - Wirth István: Egyesületek a Jászságban a XX. század elején / 143. o.

Összegzés Az 1900 utáni időszak egyesületei típusaikat, céljaikat illetően nagymértékben különböztek a XIX. századi egyesületektől. Az alapszabályokban hangoztatott népművelési célok egyre inkább csak azt a célt szolgálták, hogy az a Belügyminisztérium által jóváhagyható legyen. Az egyes közösségeket egyre nyíltabban befolyásuk alá vonták az alakuló, változó irányokat követő országos politikai pártok. (Pl. a Polgári Casinó és a Munkásönképzőkör.) Jellemző, hogy az egyesületek egyre erőteljesebben vállalnak érdekvédelmi szerepet, továbbá, hogy a múlt századiakkal szemben döntően fiókegyletként, helyi csoportként funkcionálnak. A Jászság egészének kulturális, gazdasági, közösségi életére csak az „Úri Casinó" szakosztályai voltak hatással. A többi közösség hatóköre meglehetősen szűk maradt, alig érte el az adott település nyújtotta lehetőségeket; kezdeményezéseikkel csak közvetlen környezetükre voltak hatással. A továbbélő és a perifériákon terjeszkedő olvasókörök irányításában a katolikus egyház szerepe változatlanul erősödött. A RERUM NOVARUM kezdetű XIII. Leo nevéhez fűződő enciklikában szociális bajok orvoslásának keresztény modelljét kapta kézbe az egyház. A szociáldemokrata és a 48-as függetlenségi csoportok csupán az általános és titkos választójog kivívásának érdekében voltak képesek átmeneti szövetségre lépni. Azonban egyik csoportosulásnak sem volt az „Úri Casinó" által képviselt szolid liberálisokhoz vagy az egyházi körökhöz hasonló gazdasági, kulturális súlya. Az első világháború után a nemzetre szakadt katasztrófasorozat évtizedekig bénítólag hatott az „önszervező" autonóm közösségekre. Az egységesítő vezérideológiák világa nem fért meg a polgári liberalizmus hagyományait ápoló „felnőtt"' közvéleményt formáló közösségekkel. Vagy megszüntették őket, vagy a „reprezentatív" nyilvánosság kellékeivé váltak. 152