Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Pethő László: Adatok az önkormányzati jellegű iskolairányítás történetéhez / 77. o.

tanítónő esetében tartották előnynek azt, hogy nővére is itt tanít, s ez a testvér jelentkezése alkalmával előnyként jött számításba. Az előmenetelen túl lényegesnek tűnik a jelöltek iskolájának-tanítóképzőjének székhelye. E tekintetben mindkét nemnél előnynek számított a debreceni képzőben szerzett végzettség: 5 tanító és 3 tanítónő esetében ez is a rangsor élére segítette őket. A tanítók esetében hasonló rangja volt a nagyváradi intézetnek, míg a többi esetben Budapesten, Nagykőrösön, Sárospatakon és Kolozsvárott végzettek kerültek az élre. A jegyzőkönyvek ezt külön nem hangsúlyozzák, de ezekben a városokban református tanító vagy tanítónőképzők működtek. Sokkal kisebb gyakorisággal, de egyéb motívumok is közrejátszottak: egy-két esetben előnyben részesült az, akinek kántori vagy segédlelkészi oklevele is volt, vagy helybeli születésű volt. Képesítés nélküli tanító alkalmazására csak egészen kivételes esetben került sor. Ilyen engedményt olyan helybeli származású tanítóval szemben tettek, aki valakit helyettesítve került az iskolába. Méghozzá úgy, hogy képzőbe ugyan járt, de nem szerzett oklevelet. Ennek megszerzésére, ideiglenes alkalmazása feltételeként kötelezték az illetőt. A hajósi és nemesnádudvari jegyzőkönyvekből — amelyek sokszor nem tartalmaznak többet a pályázók neveinél — kevesebb információt kaptunk a tanítók alkalmazásáról. A pályázók száma általában kevesebb volt, igen ritkán haladta meg a 10-et. Úgy tűnik, hogy Hajós népszerűbb volt a pályázók körében, mint az iskolaszék véleménye szerint is rossz iskolaépületekkel és tanítói lakással sem rendelkező Nemesnádudvar. Erre utal az a tény is, hogy az utóbbi helyen többször akadt visszhang nélküli pályázat. Helyi specialitás, hogy mindkét helyen pályázati előfeltételként szabták azt, hogy a jelöltek németül tudjanak és férfiak legyenek. Az utóbbi kitétel mellett a hajósiak még a negyvenes évek elejének pályázatai során is kitartottak. Epizódisztikus jelenség - de mégis jellemző a testületek működésére — a következő eset és ennek következménye.

14 1878-ban - valószínűleg érseki nyomásra — keresztül tudta vinni a hajósi plébános, hogy tanítónőt válasszanak meg férfivel szemben(!) a meghirdetett állásra. Akkoriban hasonló eset Nemesnádudvaron is előfordult. Feltehetően ezzel is biztosítani akarta az érsekség az akkoriban megerősödő kalocsai tanítónőképző működőképességét. A továbbiakban azonban az iskolaszék ragaszkodott saját értékítéletéhez, s mindenekelőtt a férfitanítókat érszesítette előnyben. S nincs is nyoma annak, hogy hasonló módon felülről avatkoztak volna be a testület döntéseibe. Akadt viszont olyan eset, amikor éppen az érsekségnél fellebbezte meg a testület döntését az egyik tag. Sérelmezte, hogy 9 pályázó közül a leggyengébb előmenetelű, de helybeli tanítót választották meg. Az érseki hatóság ebben az esetben a panaszttevőnek adott igazat, s megsemmisítette a testület döntését. Az iskolaszék végső döntése előtt számos esetben volt jelentős esemény a templomi énekpróba, ahol az egybegyűlt hívők előtt adtak számot énektudásukról a jelöltek. Erre nem térnek ki rendszeresen a jegyzőkönyvek. Az énekpróba a század Hajós; 1878. augusztus 1-i ülés jegyzőkönyve. Hajós; 1893. február 26-i ülés jegyzőkönyve. Hajós; 1924. október 24-i ülés jegyzőkönyve. 83