Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Balla Ferenc - Wirth István: Az önszervező közösségek kialakulása és formái a Jászságban 1867-1900 / 53. o.

lenül dinamikusan fejlődő főváros és néhány társa mellett, főként az Alföld településein élénkült meg az egyesületi élet. Az önszervező közösségek az Alföld szinte valamennyi településén már a késői feudális időszakban fellelhetők. Az önigazgatást valójában nélkülöző feudális kötöttségek között élő települccek lakói is létrehoztak gazdasági testületeket, társaságokat. A sokféle mezőgazdaság munkaforma koordinálásának igénye hívta életre őket. A koordinációt részben : községi igazgatás, részben a spontán igény alapján létrejött gazdasági társulások, mint közbirtokosság, legeltetési bizottság stb. végezték. Különös színfoltot jelentettek a temetkezési társaságok. A közbirtokosság lényegében az összes gazdálkodással kapcsolatos kérdésekben önálló határozati, döntési joggal bírt - elnöke egyben a tanácsnak is tagja volt —, határozatait a tanács általában tudomásul vette. A legeltetési bizottságok a közös legelők működtetésének, a legeltetési rend megszervezésének és ellenőrzésének a testületei voltak. A temetkezési társulatok a hiányzó vállalkozásokat pótolták. Autonóm közösségek voltak, nem rendelkeztek szabályzattal, a belépés teljesen önkéntes volt. Egy tisztségviselője a tagdíjak kezelését, a patrónusok miséinek megrendezését, a társulati halottak végtisztességének előkészítését végezte. Az alföldi régión belül különös tájegységet ismerhetünk meg a Jászságban. Ezen a területen a XVIII. század közepétől nem érvényesültek az országosan jellemző feudális kötöttségek. Ez a sajátos jászsági különállás, ami a redemptióból fakadt, az országostól eltérő birtok és társadalom tagozódást hozott létre. A középkorban kiváltságolt Jászkun Kerületeket a török kiűzése után I. Lipót 500 ezer forintért a Német Lovagrendnek eladta. A kerület lakói 1745-ben körülbelül 580 ezer forintért megváltották magukat a földesúri függéstől. Ez az esemény jászkun redemptió néven vált ismertté. Ettől kezdve a terület magánjogi viszonyait, közigazgatását, igazságszolgáltatását, az 1745. évi Mária Terézia által jóváhagyott statútumok szabályozták. Lehetőség nyílott a közép-kelet európai, késő feudális modelltől eltérő, nem „militáns" típusú szabadparaszti fejlődésre. Az országosan jellemző, vármegyeitől eltérő, önigazgatáson alapuló közigazgatási rendszer épült ki. Gazdasági alapja a földredemptió által létrehozott birtokszervezetben gyökerezett. A társadalom rétegződése az 1745. évi földváltás alapján attól függött, hogy ki milyen arányban vállalta magára a megváltás terheit, részt vett-e a katonaság felszerelésében, kiállításában. Alapvetően négy kategóriát különböztettek meg: Redemptusok: akik személyesen vagy elődeik jogán a földváltásban és a lovasság kiállításában részt vettek. Irredemptusok: akik nem váltottak földet, illetőleg a váltott föld részleteit nem tudták törleszteni, de a lovasság kiállításában részt vettek. Ezek nem voltak nincstelenek, mert lehetett saját házuk, sőt földjük is, de a közös földekből nem részesül3 VARGA Gyula: Gazdasági testületek és társulatok. In: Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században. Mezővárosok. II. kötet. Szolnok, 1974. 103-115. 4 FODOR Ferenc: A Jászság mezőgazdasága a redemptió idején és ma. Magyar Gazdák Szemléje. 1895. 443.; Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Jászkun Kerület iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 11/1775. 67. 54