Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság megváltásának százados ünnepe (1845. május 20.) / 341. o.

melyben mindenkor e nagy hősnek és bölcs vezetőnek fog tulajdonítani minden végetért lelkesedés, haladás és előmenetel. Reánk, Jászokra és Kunokra nézve bizonyosan csak a köz hálanyilatkozatot mondom ki, ha azt mondom, hogy fél század alatt egyedül neki kell köszönnünk minden lényeges kifejlésünket és gyarapodásunkat. Elakadtunk talán néha itthon tanácskozásunkban? Az ő magas eszének fáklyája kijelelte előttünk az okosság biztos ösvényét. Összebonyolodtak talán itt vagy amott e hármas kerületek ügyei? Az ő gazdag és mindenfélére kiterjedő tapasztalása nem fegyverrel vágta ketté, mint egykor Nagy Sándor cselekedett, - hanem biztos tapintattal feloldotta a mesterséges alkatú kúnkötést. Védelemre, pártfogásra és oltalomra volt talán törvényes igazaink miatt majd e, majd más helyen szükségünk, az ő irántunk viseltető állandó hajlama, s igazságszeretete, keresztültörve minden cselszövevényű akadályon, jogainkat és szabadalmainkat csonkítani tellyességgel nem hagyta. Elvétettük talán történetből, vagy emberi gyarlóságbul az igazság kiszolgáltatásában az egyenesen vezető biztos fonalat, az ő belső szerkezetünket híven ösmerő, bölts tudománya mágnestű gyanánt saját elnöklete alatt, szegénynek, mint gazdagnak, legkissebb kedvezés és részrehajlás nélkül, egyiránt kiszolgáltatta a tiszta igasságot, készítvén 1799-ben számunkra még különös Jász ésKún törvényszabályokat is. Jobbléttünk s műveltségünknek nagyobb és magosabb fokra viteléről tanácskoztunk talán néha egymás között, és mély hódolattal esedeztünk tanácsadásáért? Az ő erényes és másokat boldogítani vágyva vágyó szíve jóságának egész folyamát reánk árasztotta. És mi, két hajdani roppant nagyságú nemzetnek kisded maradvánnyá, mit vihetünk mai napon mindezekért hála áldozatul félszázados nagy kegyességű Grófunknak és Főbíránknak? Büszkék vagyunk, igaz, hogy nékünk jutott először a kitüntetett szerentse, e ditsősség fia, és első magyar képének arczvonásait érczekbe vésetve a késű unokáknak általadhatni, - Büszkék vagyunk, igaz, hogy engedelmet nyert az egész idesereglett Jász és Kún nemzet, hála udvarlását a megtestesült jóság személye előtt nemsokára megtehetni; de minek utána mindaz, amit mi tehetünk, parányi a vett jótéteményekhez képest, — úgy vélem, minden Jásznak és Kunnak fő kötelessége, hogy templomainkban, házainkban, sőt a szabadsággal lengedező szabad ég alatt is imákat, s fohászokat küldjünk a mindenható hatalmas zsámolya elébe, kérvén őt szivünk méllyébői és tisztaságábul: hogy félszázados József Grófunkat és Bíránkat, egyszersmind Mária Dorothea fenséges Grofnénkat és Bíránénkat is, nagyreményű magas családjával együtt, még igen sokáig éltesse. Éljen! Éljenek még igen sokáig! Nagyméltóságtokat pedig, méltóságtokat, főtisztelendőségteket, nagyságtokat és minden karú és rendű itt egybesereglett úri vendégeinket legmélyebb, mély, különös és tartozó tisztelettel alázatosan megkérjük: fogadják el a Jász és Kún nemzet, nemkülömben kettős nemzeti örömünnepünk eránt kinyilatkoztatott nagylelkű és nemes hajlandóságunkért forró köszöneteinket, és viseltessenek ezután is pártfogással, védelemmel és egyenes őszinteséggel hármas kerületeinkhez, mellyek örökös szövettséggel vágyva vágynak rokonok, társak és hívek lenni, s maradni a ditső magyar nem358