Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság megváltásának százados ünnepe (1845. május 20.) / 341. o.

lehet meg nem említeni — a Jászság 232,750 forintal, a Nagykunság 155,000 frtal, a Kiskunság 193,150 frtal, - együtt a három tétel 580.900 forintos Öszvegre rúg, és e pénzmennyiségnek letétele az 1745-^ évben, keletben forgott pénzmennyiséghez képest, ugyan nem volt-e, mint fellyebb is érintem, valóban óriási vállalat!? Az volt igenis, annál inkább, minél bizonyossabb az, hogy még akkor a Jász és Kún rónaságok, a török háborúknak dúlásai miatt többnyire terméketlen parlagon heverő pusztaságok voltak; számláltak ugyan akkor is, mint most, a Jászkun Kerületek kebelökben 25 megnépesített helyet, de váltság idejekor a hármas Kerületekben csak három mezőváros, t.i. Jászberény, Karczag és Halas tengődött, — ma pedig a haladás pályáján előbbre lépdelt határaink 21 mezővárossal és 4 helységgel díszéig. De vakság idejekor a népesedés is igen gyéren alhatott, mert sokkal utóbb, 2József Császár és Magyar Király alatt készült összeírás csak 91720 lakost tulajdonít a hármas kerületnek; az 1802-iki hazai törvény következtében létrejött összeírás már öszvesen 114143 Jász és Kún lakost emleget; midőn ma a magyar nemzet élő és éltető Istene mindenható kegyelméből 170281 lakos munkálkodik ditsőségesen uralkodó, s népeit boldogító királyunknak, 5-^ Ferdinándnak, az Ausztriai örökös Császárnak, kinek életét a nemzetek jövendője felett őrködő isteni gondviselés hosszú időkre terjessze — éljen! éljen! éljen! — ébresztő oltalma alatt a Jászság és Kunság térségén. Mely számból a Jászságra 60951 -- Nagykunságra 48761, a Kiskunságra 60569 fő esik. Mindezek nem arra mutatnak-e, hogy nagylelkű atyáknak nagylelkű és haladó utódjaik voltak és vannak? Igenis, a Jász és két Kún Testvérnemzet boldogsága időről időre mindenkor magasabb fokra lépett, s még magasabb fokra lészen jutandó; ha atyáiknak tetteikhez és példás egyetértésökhez ragaszkodva, gondosan kikerülik a benső viszálkodásokat, és a latán közmondás szerint: felhőt nem ölelnek Junó Istenasszony helyett. Menyország e földtekéjén nincsen, s nem is lehet, épen az eggyes embereknek mindenféle gyengeségeik és indulatoskodásaik miatt; ugyanazért mindenféle nyilatkoztatott vallásnak szencsége a Menyországot egy másik világban keresteti velünk, gyarló emberekkel, hol már nem ember, hanem maga a világokat teremtett Istenség fog országlani. Gazdagabbak gazdagok, szegényebbek szegények, sőt koldusok is, nem külömben jók rosszak, erőssek, gyávák, boldogok és elégületlenek mindenkor voltak, és lesznek is közöttünk; mert a képzelt határtalan egyenlőség sohasem valósulható, és üres eszmerémek közé tartozik. Őrizkedjünk a tévutaktól, és a helyett: hogy a levegőbe fellegpalotákat építtsünk, agaszkodjunk ditső őseink nyomdokait híven követve, a köztörvény és nyert szabadalmainknak oltalmuk alá, — bizodalmat, tiszta és teilyes bizodalmat helyheztetvén főkormányzónk tapasztalt magas, és országszerte mélyen tisztelt részrehajlatlan bölcsességébe és igazságszeretetébe. Valóban nemcsak azok nagyok, kik valamely tájt és környéket boldogítanak — mint minket boldogítottak nagylelkű jó elődeink; hanem még nagyobbak azok, kik kormányok által másoknak a nagy tettekre alkalmat nyújtanak, ilyenek valának a Jász és Kún nemzetre nézve országunk Nádorai és királyi Helytartói közül a megváltás után: Gróf Pálfy János, Gróf Battyány Lajos, Albert szász tesseni herczeg és Sándor Leopold királyi főherczeg, az 1790-ik évi 29-ik t.czikknek, vagyis az országgyűlési részvételünknek elfelejthetetlen felséges kieszközlője. Ilyenek valának ugyan a megváltás időszaka után — hogy a kissebbeknek érdemeiket sem hallgassam el — a 356