Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Iratok Szolnok megye történetéből 1686-1715 / 289. o.
ugyanaz és ugyanaz, ugyanannak és az emiitett Szentséges Rendnek egészen és ugyanannak az összes hasznaival [...] örökös birtoklás céljából [...] Ugyanazon a napon és időben, ugyanott a helyszínen Thoth Gergely nemes, Fazekas András, Sellyér Mihály, Györfy János és Farkas András, úgy maguknak, mint az egész Nagykunságban élő, kipróbált és kétségtelen [valódi] nemesek nevében és személyében, nem mintegy ellentmondás formájában, hanem csupán deklaráció képpen úgy nyilatkoztak, hogy nem akadályozván ugyanazt a bevezetést és beiktatást, szabad legyen előbb, amíg és amikor, valamint ahová akarnának a jelenlegi lakásaikból, engedéllyel, Nagykunság azon egész kerületéből elköltözni, 4 [...] 5 Az esztergomi káptalan bevezetésről és beiktatásról szóló jelentése hiteles másolat. Készült gróf Károlyi Sándor kérésére, az esztergomi káptalanban. Terjedelme 46 oldal. Végig latin nyelvű. Hitelesítette Okolicsányi János, a káptalan olvasó kanonokja 1724. december 2-án. Az eredeti irat 1702. június 17-én kelt. A szokás szerint magába foglal még több, kapcsolódó szószerinti iratot. A külsó'-elsó' oldalon: „Sacer Theutonicus Ordo Introductiója és Statutiója a Jaszágban és kunságban, Anno 1702", a tartalométól eltérő írással. Ugyanitt, ismét más kéz által írva a következő feljegyzés található: „Transsumptum Anno 1724 Pro Comite Alexandro Károlyi extradatum". OL P-392 Károlyi It., Törzsanyag I. 41. sz. fiók, Lad. 37. No. 148. 16-17. pag. A Jászkunság közjogyi és közigazgatási helyzete a török hódoltság után 1745-ig nem rendeződött a lakosság számára megnyugtatóan. Bár 1696. november 5-én I. Lipót visszahelyezte a jászkunokat korábbi szabadságjogaikba, de a budai kamarai hivatal már 1701. július 4-én eltörölte e kiváltságokat és az eladás mellett döntött. így került sor arra, hogy 1702. június 17-én 500.000 rhénes forintért a Német Lovagrend örökjogon megvásárolta a Jászkunságot és konzerválta a jobbágyi státust is. A problémát a Rákóczi adminisztráció sem oldotta meg kielégítően, bár elvileg egyetértett a lakosság óhajával. Az irat kardinális forrás a terület 1703 előtti településföldrajzi, társadalmi helyzetének a megítéléséhez is. 'Itt a beiktatással kapcsolatos két ellentmondást hagytuk ki, amelyek közül a fontosabbnak Heves és Külső-Szolnok vármegyéé tűnik, amelyben vitatja Kunhegyes Nagykunsághoz való tartozását. Ezt az óhajt a magas adózási terhek inspirálták, de a burkolt ellenállásnak a megnyilvánulásaként is felfogható. Egyébként valóban elvándorlás kezdődött, amit 1703 tavaszán az állított meg, hogy a lovagrend nagymestere könnyített a terheken. Ezután a kiskunsági beiktatás következik, amely 1702. június 1-én történt. 306
