Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Iratok Szolnok megye történetéből 1686-1715 / 289. o.

okok miatt nem folytatódott elég lendületesen. így azt az állapotot, amely a Jászságban már 1703-ban realizálódott, csak 1730 körül tudta produkálni, de már nem a régi településföldrajzi rendben. A korszak levéltári öröksége mennyiségét és az iratok tartalmi mondanivalóját tekintve időrendi egyenetlenséget mutat, de összességében lehetővé teszi a korabeli események vázlatos rekonstruálását. A kutató a legnehezebb helyzetben az 1685— 1697 közötti időben találja magát, mert a források mind mennyiségi, mind tartalmi tekintetben ekkor a legszegényesebbek. Különösen feltűnő, hogy az 1685-ben megkezdődött felszabadító harcok egyetlen mozzanatáról sem találtunk iratot. Ugyanez a helyzet a Tokaj-Hegyaljai — felkelés megyei vetületével. Sikerült viszont közelebb hozni a korszak következő főbb belpolitikai mozzanatait: a ,,német hatalom" restaurálását, az újjátelepülést, a kettősadózást, a szököttjobbágy-kérdést, a hadiváltságdíj megyei problémáját, a birtokviszonyok változását, nem utolsósorban a jászkunok jobbágysorba való taszítását. A Rákóczi-korszakban változik a helyzet. A kutatót egyrészt kellemesen lepi meg az 1703-1706 közötti időben a helytörténeti értékkel bíró iratok nagyobb száma, de ugyanakkor el is kedvetleníti azok témabeli egysíkúsága. Az azonos tartalmú községi panaszlevelek, egyéni kártalanítási kérelmek, a katonai szolgálat alóli felmentési kérelmek teszik ki az iratok dandárját, így nincs biztosítva az árnyaltabb bemutatás. Ugyanebben az irányban hat, hogy nem lehetett biztosítani a bemutatásban a területi arányosságot, de egyoldalú a politikai küzdőfelektől származó iratok felvonultatása is. Az iratokból kibontakozó kép így korántsem lehet terjes. Ennek ellenére sikerült bemutatni több országos probléma helyi megjelenését, pl. a katonai részvételt a szabadságharcban, a terület elpusztulását. A helytörténetírás nagy kárára továbbra sem találtunk elegendő mennyiségű és minőségű forrást az 1710—1715 közötti időkből. Jelenleg úgy tűnik, hogy az e korszakról szóló információk — időigényes kutatással - a megyéből elszökötteket befogadó közigazgatási egységek (elsősorban Heves megye, Szabolcs megye, a Hajdúság és a Jászság) irataiból kutathatók fel. A fontosabb forráshelyek a következők. Az 1685-1697 közötti időből a legtöbb információ Eszterházy Pál nádor levéltárából (OL), Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék közgyűlési jegyzőkönyveiből és irataiból (HML), valamint a Pesti Commissio 1720. évi jegyzőkönyvéből (Ráday lt.) meríthető. 1697-1703 között az alapadatokat a megye már említett közgyűlési jegyzőkönyvei és iratai, a Német Lovagrend iratai (OL), az Orczy család iratai (OL), a királyi könyvek (OL), az egri püspökség levéltára (részben HML), a Károlyi család levéltára és a Jászkun Kerület levéltára (SZML) szolgáltatják. 1703-1710 között e tekintetben is alaposan megváltozik a helyzet, mert az iratok zöme a Rákóczi és a Károlyi levéltárban található. Ez annak következménye, hogy a hagyományos magyar központi hivatalok — de még a megyei hivatalok — sem tudtak működni a területen. Funkciójukat zömmel Rákóczi fejedelmi adminisztrációja vette át. 1710 után az események a megyei és az egri érseki levéltárban (HML), továbbá Nógrád (NML) és Szabolcs vármegyék (SZaML) levéltáraiban kutathatók. Az utóbbi két helyen főként — a felbecsülhetetlen értékű - szököttjobb ágy-összeírások fekszenek el. A Jászkun Kerület története pedig a Szolnok Megyei Levéltár feudális anyagából ismerhető meg. 290