Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Zsoldos István: Elemi csapások Kisújszálláson a XIX. század második felében / 69. o.
mint volt 1863-ban, mert „mindössze" 85 fő, „kiknek egy évre több mint 1584 forint segélyt nyújtottak", bár költségvetésileg ez évre csupán 600 forint volt megállapítva. 46 A segélyezendő szegények száma 497 fő volt. 47 Ha a Tisza-Körös csatorna megépítéséhez fűzött munkaalkalom nem is vált be, de a városnak juttatott ínségi kölcsönből mégis sikerült 3887 forintot kifizetni az ínségesek számára a madarasi, túrkevei, törökszentmiklósi országutak városba vezető szakaszának, valamint a pest-debreceni országút városon keresztül haladó lapályos részeinek feltöltési munkálataiért. 48 A város ekkor 4000 frt ínségi kölcsönt kapott, melyet öt év alatt kellett le törleszteni. Ha a lakosság szegény, akkor a város is az. Erre utal az a körülmény is, hogy a város tulajdonában lévő téglagyár termelését le kellett állítani, mivel a rengeteg tégla eladatlanul hevert és málladozott, sőt még a téglagyár 8 ökrét is - takarmányhiány miatt — el kellett adni a túri vásáron, melyért 973 forintot kaptak. 49 A keleti marhavész (Pestis bovina orientális) Ez a nagyon súlyos vírus okozta kór Ázsiából terjedt el, s a Balkánon keresztül érkezett Magyarországra és Európa nyugati, keleti államaiba is. Elterjedését a középkori, újkori hadjáratokkal lehet magyarázni, amikor a hadsereg ellátására marhacsordákat tereltek a hajcsárok országhatárokon át, s a csordákkal együtt a súlyos vész okozóit is. Az ellene való védekezés az állatorvostudomány fejletlensége miatt szinte kilátástalan volt évszázadokon át. A legdrasztikusabb módon mégis megállították a kór terjedését: szigorúan lezárták az országhatárokat, a beteggyanús állatokat pedig kiirtották és elföldelték. Magyarországon az 1861-ben kezdődő vész után még így is csak 1881ben lehetett elérni azt az állapotot, hogy az országot vészmentesnek nyilváníthatták. 50 Az Alföld s benne a Nagykunság a népek harcában mindig átvonuló terület, népek országútja volt, ahol a nagyszámú állatállomány számára volt legelő is, víz is, ami mindig lényeges feltétele maradt a biztonságos „áruszállításnak". Hogy mennyire országútja volt a délről vagy keletről vonuló jószágoknak Kisújszállás is, arra rámutatnak a város bevételei között gyakorta található bejegyzések: ,,1854 juni. 8. P Nagy András 35 db ló egy éjjeli legeléséért: 1 frt. 35 kr ... augusztus 1. Egy cseh kereskedő 300 db örüh által meneteléért 2 frt ... augusztus 3. Moldvai Marha Kereskedő Meszel Mihály 300 ökör által meneteléért fizetett 2 frt ... augusztus 9. Petrovics Tamás 655 db sertés 48 órai itt létéért 17,28 frt. kr-t". 51 Hónapról hónapra folytatódnak az ilyen - bár összegszerűen nem nagy bevételt jelentő - bejegyzések, bizonyságául annak, hogy még 46 SZML Kisújszállás közig. ir. 1662/1874. 47 SZML Kisújszállás közgyűl. jkv. 1875 - 6. 4S SZML Kisújszállás közig. ir. 1274/1875. Kimutatás. 49 SZML tanácsülési jkv. 1874 - 250.; 1874 - 345. 50 RévaiNagy Lexikon. 13. kötet. 401. SZML Kisújszállás közig. ir. Számadások 1853/54. évről. Oldalkönyv a készpénz bevételekre. 82
