Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
inkább a jászberényi és a karcagi választókerületben erősítették az ellenzéki tendenciákat. A karcagi választókerület nagykun szavazói a radikálisabb irányzatokat, az Irányi-féle 48-as pártot, majd 1884-től az újra egyesült Függetlenségi és 48-as Pártot támogatták. Karcag veszteségét azonban, amelyet a megyerendezés során elszenvedett, nem lehetett Jászberény sérelmeihez mérni. A város mint a Nagykun Kerület székhelye mindig másodlagos szerepet játszott az egész Jászkunság központja, Jászberény mögött. Lakosságának ellenzékisége inkább a társadalmi problémákból és a református vallásból fakadt. A pártmozgalmakat a közigazgatási sérelmek nem befolyásolták jelentősen. Ezzel szemben Jászberényben a dualista korszakon végighúzódó erős vármegye ellenes mozgalomból, a közigazgatási székhely elvesztése jelentőségének túlértékeléséből táplálkozó partikuláris ellenzékiség alakult ki. Ez az ellenzékiség magába építette az állami adópolitika által okozott sérelmeket, a kiváltságos múlt iránti illúziókból származó jász redemptus öntudatot és az évszázadokon át beidegződött hagyományos gazdálkodási formákhoz ragaszkodó lakosság antikapitalizmusát is. Mint már említettük, az 1875-ös választáson a balközép jelöltje, Csernátony Lajos, majd az ő távozása után tartott pót választáson a szabadelvű Babies Antal egri kanonok szerezte meg Jászberény mandátumát. A kormánypárt előretörése a Deák-párt és a balközép fúziója következményének tekinthető. A pártok gyorsan végbement összeolvadása és az egyes frakciók kiválása az 1875-ös választások idején összekuszálta a politikai irányzatokat és a választók előtt az új erőviszonyokat áttekinthetetlenné tette. Míg a parlamenti pártviszonyok lassan megszilárdultak, az 1876-os megyerendezés nagyfokú csalódást váltott ki a jászkunok s elsősorban Jászberény lakosai között Tisza Kálmán és a Szabadelvű Párt iránt. Az 1878-as választások idején Jászberényben az ellenzéki tendenciák ismét megerősödtek. A kormánypárt hívei, csakúgy mint 1876 előtt, a gazdagparasztság köréből kerültek ki és a város polgármestere, Pintér Mihály támogatását élvezték. Jászberény lakosságának legnagyobb része, a közép- és szegényparasztság, az iparosok és kereskedők, a szabadfoglalkozásúak túlnyomó többsége ellenzéki érzelmű volt, és élesen szemben állt a városi vezetéssel. Kezdetben az Irányi-féle 48-as Pártban látták érdekeik védelmezőjét. 1878-ban képviselőjelöltnek báró Baldácsy Antalt kérték fel, aki azonban a jászberényi választáson nem volt hajlandó indulni. A kormánypárti nagygazdák Babies János kanonokot szerették volna ismét képviselőnek megválasztatni, de a kormánypártot az 1870-es évek végére a megyereform miatt már teljes egészében a gazdagparasztság sem támogatta. A jászberényi választók döntő többségét alkotó ellenzék által felkínált képviselőjelöltséget végül is az egyébként jelentéktelen politikai személyiségnek számító báró Lipthay Béla fogadta el, aki nem a függetlenségi Párt, hanem az Egyesült Ellenzék táborába tartozott. 42 A 67-es ellenzék — későbbi vezére, Apponyi Albert révén - Jászberény politikai életében rendkívül nagy szerepet játszott. Ez a politikai csoportosulás az 1875-ös SZML Jászberényi Redemptus Közbirtokosság ir. 1876. nov. 17-i ülés jegyzőkönyve. 41 Jasz-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1896. okt. 1.; Jász Kürt 1906. szept. 8. 4.9 HZ Jász Kürt 1906. szept. 8. 98
