Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karcag város erdőgazdálkodása a XVIII. század közepétől napjainkig / 51. o.

városét, amely az 1980-as évek elejére ismételten túlnőtte a kialakuló zöldövezetét. A Nagy vén-kert egy részének beépítése, a Kunmadarasi út mellett létesített, a zártker­tek gyűrűjén kívül épített ipari üzemek stb. mind-mind ezt mutatják. Ugyanakkor az utcafásításokban is megtorpanás figyelhető meg. A városi faiskola már jó ideje nem termel (erdei) suhángot, de az utcák szilárd burkolattal való ellátásának, a csatornázá­soknak, gázvezetékek építésének is sokszor az útmenti fák esnek áldozatul. (Ennek el­lenkező példája lehet a Kisújszállási úton 1987-ben létesített kerékpárút, amikor is a fákra a lehető legnagyobb figyelemmel voltak.) A város vezetősége, a tanács természe­tesen nem tudja felvállalni az emberhez méltó környezet megteremtését, benne a fák, a növények ápolását, megóvását. Ugyanez érvényes a városi, városkörnyéki erdők tiszta­ságának, rendeltetésszerű használatának a biztosítására is. Szükség van a város lakosai­nak cselekvő együttműködésére, a környezet megfelelő ápolására, védelmére. Remél­hetőleg ebben sokat tesz majd az 1987-ben megalakult „Karcagi Városvédő és Város­szépítő Egyesület" is. Az ezredfordulóig meghatározott erdészeti, településfejlesztési és környezetvédelmi, közjóléti célok megvalósítása így az egész város lakosságának kö­zös ügyévé válhat. IV. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy az Alföld egyik jellegzetesen fátlan váro­sában, Karcagon már a XVIII. századtól megfigyelhető a fás kultúrával való törődés, a fák ültetése, védelme. A kezdetben árvízvédelmi megfontolásokból létesített erdő, a Zádor-erdő a XIX. században ugyan gazdasági (fatermesztési) feladatokat is betölthe­tett, de mindig hangsúlyozták annak közjóléti szerepét. A termelőhelyi viszonyok vál­tozásával és a birtokviszonyban bekövetkezett módosulások folytán a XIX. század vé­gére mégis jórészt eltűnt a fás kultúra Karcag határából. A város közvetlen környékén ültetett erdő a századfordulótól szolgálhatta a lakosság üdülési, pihenési igényeit, amire aztán érvényesítették az erdészeti igazgatás megfelelő rendelkezéseit is. A városi erdők területének növelése nagyobb mértékben csak a felszabadulás után kibontakozó országfásítási mozgalom részeként következett be. Karcag városi csemetekert, faiskola létesítésével is igyekezett a bel- és külterületi fásításokat segíteni. A város zöldgyűrűjének kialakítására többször készült terv, több­ször végre is hajtották. Mégsem alakult ki egységes zöldgyűrű, mert a város növekedése, ipari létesítmények, lakótelepek építése minduntalan áttörte ezt az övezetet. Az erdé­szeti, kertészeti és egyéb erőfeszítések azonban mégsem voltak hiábavalók, hiszen a vá­ros körül erdők, kertek létesültek, illetve maradtak fenn, szolgálva a városi emberek pihenését, kikapcsolódását. Az 1980-as évek második felében a város mintegy 100 ha erdeje a település zöld­övezetének továbbra is fontos eleme maradt. Ugyanakkor az egykori városi erdők egy része államerdészeti kezelésbe került, de megtartotta közjóléti szerepét, amelyre az ez­redforduló felé közeledő időszakban fokozottan szükség van. Mint ahogyan szükséges minden jóakaratú városlakó összefogása is a város és környéke növényvilágának meg­óvására, továbbfejlesztésére, ezzel járulva hozzá Karcag általános anyagi és szellemi kul­65

Next

/
Oldalképek
Tartalom