Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karcag város erdőgazdálkodása a XVIII. század közepétől napjainkig / 51. o.

nográfiájához. Mindezeken túl általános erdészettörténeti szempontokból is érdekesek azok a meggondolások, amelyek a város vezetőségét az erdők, fasorok, erdősávok kezelésében vezették. I. A karcagi városi erdők története kezdetben összefonódott a város, illetve a közbirtokosság gazdálkodásának históriájával. A ,város és a közbirtokosság vagyonának, gazdálkodásának hosszú szétválási folyamata

4 természetesen az erdőket is érintette. így a XVIII. század közepétől a XIX. század végéig külön városi és külön közbirtokossági erdőkről nem beszélhetünk. A város vezetősége, a redemptus közbirtokosság képviselői a XVIII. századi újratelepülést követően az erdők ügye felé többször is csak a felsőbb hatóságok utasítására fordultak. A magyar erdészettörténeti munkák a helyi erdőrendtartások között mindig megemlítik az 1762-ben Jászberényben kelt Jászkunrendtartást mint a Hármas Kerület egyik első erdészeti dokumentumát. A Karácsony Menyhért Jászkun-kerületi „esküdt jegyző" által aláírt szöveg nemcsak a fák ültetéséről, hanem azok megóvásáról (erdőcsőszök alkalmazásáról) is intézkedett. Sőt, ,,az ilyenfajta ültetett fák kivágóinak — olvashatjuk a rendtartás 7. pontjában - büntetése hat forint, amelynek egyik felét a bejelentőnek, a másik felét a közösségnek adni rendelem el".

5 Az erdők megóvása, de még inkább telepítése az általunk vizsgált helység, Karcag város tanácsülési jegyzőkönyvében már 1763-ban felbukkant. A Zádor-gátnál fűzfák ültetéséről intézkedtek, illetve a települések védelmére erdőcsőszt (név szerint Kiszeli Mártont) fogadták fel.

6 Az erdőtelepítések részletei, további sorsa nem tartozik a jelenlegi vizsgálódási körünkbe, de azt mindenképpen ki kell emelni, hogy kezdettől fogva nem a fa, hanem az erdő védelmi (ez esetben árvízvédelmi) értéke volt a döntő. A lecsapolásokkal, vízrendezésekkel a városi-közbirtokossági tulajdonban lévő legjelentősebb karcagi erdő, a Zádor-erdő is pusztulásnak indult. A természeti környezet megváltozása mellett természetesen nem elhanyagolható, hogy a redemptus közbirtokosság igyekezett a közös vagyonból - ilyen volt az erdő is - mielőbb részesedni. Tudjuk, hogy a Zádor-erdőben 1790-ben hagymaföldet osztottak,

7 a szomszédos Kisújszálláson pedig 1817-ben az erdőben „veteményes kert" létesítését fontolgatták.

8 Míg ezek a művelések részben az erdei fák ültetését, ápolását (mezőgazdasági köztes4 , Lásd bővebben- OROSZI SÁNDOR: A Karcagi Közbirtokosság szervezetének változása és szerepkörének módosulása a város gazdálkodásában. In: Zounuk 1. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szerk.:.BOTKA János. Szolnok, 1986. (Továbbiakban: OROSZI S. 1986.) 5

TAGÁNYI Károly: Magyar Erdészeti Oklevéltár I—III. Bp. 1986. II. k. 199. Lásd bővebben: OROSZI Sándor: Erdőtelepítési emlékek a XVIII-XIX. századi Nagykunságból. Az Erdő (Továbbiakban: Er.) 1984. 326-329. BELLON Tibor: Karcag város gazdálkodása (Földművelés). Szolnok, 1973. 114-115. o KELEMEN Kajetán: A Jász-kun redemptio története és fejlődése a jelen korig, tekintettel a jászkun birtokviszonyok rendezésére. Szeged, 1877. 4L 5?.