Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

ADATTÁR - Ágoston Gábor: A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása I. / 221. o.

63. 100 darab eszterhál-süveg után 25-25 akcse szedendő. 64. A Nemese felől érkező egyéb vegyes ruhanemű után, amely eladásra kerül 5000 akcse érték után 250 akcse szedetik. 65. A bors mázsája — ami 48 vukijje

27 — után 100 akcse szedetik. 66. A sáfrány fontja — ami 160 dirhem

28 - után 12 akcse szedetik. 67. A szekfűszeg fontja után 5 akcse értékvám-illeték szedetik. 68. A szolnoki liva némely városában — ahol esztendőnkint néhány alkalommal országos vásárt (penájir) tartanak - az iszlám területéről [érkező] vásárosoktól, az általuk eladott áru után törvény szerint értékvám szedetik. Az eladásra nem került áru után semmi nem szedetik. Ezután se szedessék. 69. Ezen felül a rája takarmányát és eledelét ingyen és fizetség nélkül senki el ne vegye. Szekereit és kocsijait erőszakkal ne állíttassák ki és ne használják azokat bérleti díj nélkül, jogtalanul. 70. A törvény emberei a rája kenyerét, lovait, tyúkjait, takarmányát és szénáját az utazók számára pénz nélkül, jogtalanul ne vétessék el, s a raján ily módon ne zsarnokoskodjanak, és ne sanyargassák. 71. A törvény emberei akadályozzák meg, hogy a szandzsákbégek vojvodái, az eminek és ámilok és a szpáhik a ráját méz, zsír, pasztirmának

29 való, fejős tehén, bárányprém és rókaprém, kocsiló, páncél, katonasisak, vért és ehhez hasonló rendkívüli kivetésekkel megterheljék, s hogy zsarnokoskodva és hatalmaskodva a rajával ingyen

30 bármit is hozassanak. [26. folytatása] régebbi és mai szótáraink szerint, átlósan szó'tt, sűrű szövésű pamutvászon, flanell. (S. SAMI: Kamus-i Türki, Istanbul, 1317-1899. I. köt. 645. Türkce Sözlük, Ankara, 1981. 226., Tureckorusszkij szlovax' Moszkva, 1977. 232.) Ezzel a jelentéssel került át nyelvünkbe is. Egy 1701-es adat szerint: „Ruméliai dimin (sic) azaz barchett" (Zsuzsa KAKUK, Cultural Words from the Turkish Occupation of Hungary. Studia Tuico-Hungarica, ed. Gy. KÁLDY-NAGY. Tom. IV. Bp. 1977. 34.) Az ujszín feltehetó'en azonos a latin forrásokban Wyzyn, Wyzi, Vuysin (!) néven feltűnő posztófajtával, ami általában németalföldi, német (dél-német) posztók társaságában szerepel, de eló'fordul dél-francia (aragóniai) posztók között is. Ezt a posztófajtát a szakirodalom eleddig nem tudta biztosan azonosítani, s csak igen óvatosan hozta kapcsolatba a Liege tartományban lévő Visé belga várossal (SZÉKELY György: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon. Századok, 5-6. 109. 1975. 775.) Kánunnáménk - miként az oszmánli források általában - azt írják róla, hogy nemese nyelven nevezik e posztófajtát ujszínnek. Talán mégis a német nyelvterületen kell keresnünk? A londura posztó ekkor még valóban londoni, pontosabban angliai. Azt csak később, a 17. században kezdik utánozni a hollandok londrine néven ismert szöveteikkel. A borbergar torzult alakváltozat norbergar, norberger helyett. Az oszmán szövegekben másutt norimbergörnek is írták a latin forrásokban is számos változatban ismert nürnbergi posztót (FEKETE L. 1944. 209. 13. jegyzet és SZÉKELY Gy. 1975. 779-781.). 27 A vukijje(okka) = 1,2828 kg. 28 400 dirhem tett ki egy vukijjét. 29 A pasztirma préselt, napon szárított, borssal, sóval, köménnyel ízesített hús. 30 Az eredetiben akcsesziz ve pulszuz, a.m. akcse es pul nélkül. A pul váltópénz. PAKALIN szerint három pul tett ki egy akcsét. (Lm. Il.köt. 1971. 781.) Balassa Bálint „Valahány török Beeyth" c. versében találóan bapkának (batka) fordítja. (Dézsi Lajos-féle kiadás 130.) 238