Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: A kunszentmártoni mezőgazdasági szövetkezet gazdasági fejlődése a kollektivizálás idején (1948-1959) / 195. o.
hogy a gazdaság kis területtel rendelkezett, ezért könnyebb volt a napi ügyek áttekintése és azonos szintű vezetői tevékenység mellett is jobb eredmények születhettek. A tsz-ek gazdasági eredményeit közvetlenül a helyi tényezők szabják meg, de az országos gazdaságpolitikai célkitűzések és gyakorlat által meghatározottan. Ez azt jelentette, hogy 1938-hoz képest a 40-es évek végén, az 50-es évek elején a beruházások megtöbbszöröződtek. Ez a mezőgazdaság egészén belül a mintacsoportokat érintette legkedvezőbben, bár még azok egy részében sem hatottak kellően termelésfejlesztő tényezőkként. Többek között azért, mert az állam az ár-, az adó- és a beszolgáltatási rendszer segítségével a többi népgazdasági ág fejlesztésére vonta el a mezőgazdaság anyagi forrásait. Ezt csak részben ellensúlyozták a hitelek és az állami dotáció, mert a szükséglethez képest még a „súlypontokon", a „minta területeken", a „minta tsz-ekben" is kevés volt és jelentős hányadát munkaegységre osztották ki. Sok tsz-ben a hitelek törlesztése is gondot jelentett. Mindezek összhatásaként nem tekinthető véletlennek, hogy a tsz-ek nagy része évről-évre veszteséges volt és rendszeres jövedelem kiegészítésre szorult. A Zalka és a Rákóczi Tsz-ek gazdasági nehézségeire mutat rá két — lényegében azonos szövegű — értékelés, amely szerint megalakulásuktól kezdődően - gyakorlatilag 1956-ig - évről évre „igen magas", illetve „egyre növekvő" mérleghiánnyal zártak, mert erejüket meghaladta a beszolgáltatási kötelezettség. A tsz-ek területükhöz képest kevés állatállománnyal rendelkeztek, ezért nemcsak nem vittek semmit a szabadpiacra, hanem a beadást is csak úgy tudták teljesíteni, hogy venniük kellett baromfit, tojást és hízó sertést, de az értük kapott pénz töredéke volt a vételárnak. A beadással mindig hátralékban voltak, amelyet forintosították, ezzel is fokozva a zárszámadási mérleghiányt. Az irányító szervek ösztönzésére a tsz-ek kénytelenek voltak ,,... az iparból visszatértek részére 8 forintos előleget biztosítani munkaegységre, melyet saját erőik hiányából bankhitelből eszközöltek." (Megjegyzendő, hogy a korábbi tsz-dolgozók általában 8 forintnál kevesebbet kaptak.) 9 A gazdasági eredményeket a tapasztalatlanságból vagy a felelősség hiányából adódó elégtelen munkaszervezés is fékezte. Nemcsak 1950-re és a Zalka Tsz-re mondható el, hogy „A munkát egész éven keresztül az ide-oda kapkodás jellemezte." 1 ^ A munkafegyelemmel is sok gond volt Kunszentmártonban. Erre következtethetünk abból, hogy az ország más szövetkezeteihez hasonlóan a Zalka Tsz-ben már 1950 elejétől, a Rákóczi Tsz-ben 1952 őszétől sok volt a keveset vagy semmit, illetve rossz munkát végző tagok száma. Ennek közvetlen oka azonban nem elsősorban a tagok szándékaiban keresendő, hanem abban, hogy például 1950-ben a Zalka Tsz tagjai a tervtől elmaradóan olyan keveset kaptak munkaegységenként, hogy komoly megélhetési gondokkal küszködtek. 11 9 SZML Ksztm-i Járási Tanács Mg. Oszt. Közig. ir. 8039/2/1957. (szept. 14.) 10 MSZMPSZMBAich. 39/2/193. A tsz-ek és ÁMG-ok megyeiért. 1951.jan. 27. u Uo. 39/2/181. MDPKJB jel. 1950. jan. 12; 46/2/44. MDP KJBjel. 1950. máj. 30; 46/2/41. Ért. a tsz-elnökök és brigádvezetó'k részére Ksztm-ban. 1952. máj. 17; 39/2/201. MDP KJBjel. 1952. dec. 10; SZML Zalka Tsz 195l-es zárszámadása; Rákóczi Tsz kgy. - 1952. okt. 3L,1953. ápr. 26. 199
