Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Kiss Kálmánné: Az értelmiség szerepe 1918-19-ben Kisújszálláson / 147. o.

résztvevők. A gyűlésen a kisújszállási tanítótestület is képviseltette magát Szunyoghy Farkas és Staudner Gyula gimn. tanárok vezetésével. Nyilvánvalóan tőlük származik a Kisújszállási Vörös Újság 1919. április 6-i számában megjelent rövid, de a szocialista iskolával kapcsolatos rendkívül figyelemre méltó fejtegetést tartalmazó cikk. Címe: „A tanácsköztársaság iskolája", szövege így hangzik: „A tanácsköztársaság nemcsak köztulajdonba vette, hanem meg is reformálja, valóban szociális intézményekké változtatja át az iskolákat. A régi iskola és a mindennapi élet között nem volt összefüggés. Az új iskola szerves kapcsolatban fog állni a családdal, s az életre fog nevelni. Értéktelen ismeretekkel nem fogja teletömni a gyermeket, hanem gondosan előkészíti jövendő hivatására. A tanító, ki a Tanácsköztársaságban nem fog anyagi gondokkal küzdeni, s valóban hivatásának élhet, nemcsak a tanórák alatt, hanem a magánéletben is megfigyeli, óvja, gyámolítja a gyermeket, s így a tanító és gyermek között ki fog fejlődni az a bizalom, mely a letűnt rendszer alatt ki sem fejlődhetett, s mely nélkül az iskola működése nem is lehet sikeres. Az új iskolában nem a vessző, hanem a szeretet lesz a fegyelem eszköze. Nemcsak a kiváltságosak részére biztosítja, hanem közkinccsé fogja tenni a tudományt, művészetet s gondozni fogja a lélek mellett a testet is." A lap 1919. április 20-i számában Csatáry Margit tanítónő (Csatáry Endre gimn. igazgató itt éretségizett leánya) tollából olvasható érdekes fejtegetés ,,Az iskola, mint a társadalmi válaszfalak ledöntöje" címmel. Hatásos bevezető mondata: „Az emberiség leghatalmasabb forradalmának ciklonja száguld most rohanva,, ellenállhatatlanul végiga világon". Ezzel együtt jár a régi kultúra összeomlása, „hogy helyet adjon egy természetesebbnek, igazságosabbnak, életrevalóbbnak: a proletárkultúrának". A jövő iskolájának egyik legfőbb feladata „kiirtani a gyermekből az esetleg már eddig beoltott hamis, ferde társadalmi felfogást, s helyébe gyökereztetni kiirthatatlanul a teljes emberi egyenlőség s az egyedül a munka általi boldogulás tiszta, magától értetődő, ellentmondást nem tűrő elvét". Másik feladat: „kivétel nélkül minden gyermeknek megadni az egyforma általános műveltséget", „mert nem elég csak gazdaságilag tenni egyenlővé az embereket". Ma még „a szellemi munkás és a kézmunkás nem érezheti otthonosan magát egymás társaságában", s ez „egyedül a régi hibás, szándékosan tudatlanságban hagyó rendszer" vétke. A jövőben a legegyszerűbb ember gyermekét is úgy kell nevelni, hogy tudja élvezni „a kiváló írók remekeit, a nagy zeneköltők, híres festők, szobrászok remekműveit". Ezt a feladatot talán csak 2-3 nemzedék munkája oldhatja meg; a jövő igazságos társadalmában nem lehet semmilyen válaszfal, „amely a természet által egyenlőknek teremtett embereket természetellenesen elkülönítené egymástól". Nem nehéz ezekben a gondolatokban felismerni a radikális polgári eszmények hatását (Rousseau, Petőfi, Ady demokratikus eszméi), de éppúgy mint Ady, azt is világosan látja a cikk írója, hogy mindezek megvalósítása csakis a forradalmi proletariátus által teremtett új, szocialista rendtől várható. Az ifjúság szocialista szellemű nevelését és szocialista tömegszervezetben való egyesítését célozta a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége helyi szervezetének létrehozása is. Ezt már 1919 januárjától kezdve a forradalmi értelmiségnek nemcsak a diákság, hanem a dolgozó fiatalok (különösképpen az ún. „tanoncok") körében végzett felvilágosító munkája készítette elő. A szervezet 1919. április 9-én alakult meg. A Kisújszállási Vörös Újság és a rendőrkapitányi jelentés is az Ifjúmunkások Országos Szövetsége helyi csoportjaként emlegeti; leírják, hogy az alakuló gyűlésen 158