Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Soós László: A Jászkun Kerület önálló iparosainak és kereskedőinek szakmák és települések szerinti tagolódása 1874-ben / 123. o.

tossággal az egyes területek lélekszáma közötti eltérést tükrözi. Csupán olyan észrevételek megtételére nyílik lehetőség, mint például: a Jászságban az asztalosok és mészárosok; a Kiskunságban a molnárok, a kerékgyártók, cipészek és kőművesek; a Nagykunságban a csizmadiák és a szűcsök éltek a kerületi átlagnál nagyobb számban. Ezek az egyes szakmák közötti hangsúlyeltolódások lényegesen nem módosították az adott vidék iparának arculatát. Ezért a továbbiakban annak vizsgálatára térünk át, hogy ezen a területen kialakultak-e olyan kézműipari gócpontok, amelyek a Jászkun Kerület gazdasági életét döntő mértékben meghatározták. Számításainknál — igaz, némi önkénnyel — azoknak a városoknak, nevezetesen Jászberénynek, Kiskunfélegyházának és Karcagnak az iparát tekintjük át, amelyek — mint a kerületi kapitányok székhelyei - a többi településnél nagyobb politikai szerepet játszottak: Foglalkozás Jászberény Kiskunfélegyháza Karcag Összesen csizmadia 38 76 56 170 szűcs 60 46 16 122 kovács 18 29 21 68 takács 15 23 1 39 szabó 35 50 9 94 asztalos 27 23 7 57 faragó 40 4 1 45 molnár 6 1 11 18 kerékgyártó 4 16 6 26 cipész 8 20 9 37 mészáros 38 9 5 52 ács 8 4 15 27 hentes 3 11 5 19 kőműves 4 12 3 19 összesen: 304 324 165 793 A fenti táblázat azt mutatja, hogy helyi viszonylatban Jászberényt a szűcsök, faragók és mészárosok, Kiskunfélegyházát a csizmadiák, szabók és cipészek, Karcagot pedig a molnárok városának nevezhetjük. Erre biztat továbbá az is, hogy a táblázatban feltüntetett tizennégy szakmát tekintve ebben a három városban dolgozott az egész Jászkunság önálló iparosainak 21,4 %-a, sőt a tíz iparcsoport összes mesterét véve figyelembe (982 fő) ez az arány 26,5 %-ra rúg. E nagy arányszám azonban még nem utal lényegesebb ipari centrumokra, mivel a Jászkunság lakóinak 26 %-a ezen a három településen élt, így a kapitányi székhelyek lakóira valójában nem jutott több önálló iparos az átlagnál. Ez továbbá azt is mutatja, hogy e terület iparosai a lakosság ellátását szolgálták és külső piacokon említésre méltó szerepet nem vállaltak. 130