Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Soós László: A Jászkun Kerület önálló iparosainak és kereskedőinek szakmák és települések szerinti tagolódása 1874-ben / 123. o.

A hatodik csoportba besorolt iparosok 45 %-át a hentesek és mészárosok alkották. A kamarai átlaghoz mért alacsony létszámuk azt bizonyítja, hogy a lakosság e tekintetben — sokkal inkább, mint a környező vármegyékben — az önellátásra rendezkedett be. A fenti adatok arra utalnak, hogy nem csupán a hentesáruk fogyasztása mozgott alacsony szinten, hanem a lakosság a saját szükségletére felnevelt és levágott háziállatok túlnyomó részét is maga dolgozta fel. Az iparág másik, mintegy 40 %-ot felölelő foglalkozását a molnárok folytatták. Ebben a tekintetben a Kiskunság játszotta a vezető szerepet, ugyanis ezen a területen dolgozott a Jászkunság molnárainak 49 %-a. A fenti, hatodik csoporthoz tartozó mesteremberek számát vizsgálva meglepő a pálinkafőző iparosok alacsony száma, továbbá az is, hogy jelenlétüket csak a Kiskunságban mutatták ki. E jelenség magyarázata abban rejlik, hogy az összeírás csak azokra terjedt ki, akik önálló iparosként űzték ezt a foglalkozást, és nem vette figyelembe azokat a kertészeket és szőlészeket, akik a szeszfőzést kiegészítő jövedelemforrásnak tekintették. A kerület lakosainak nagyfokú önellátásra történő berendezkedését mutatja továbbá, hogy összesen 27 péknek adtak munkát, így tízezer lélekszámra csupán egy kenyérsütő kisiparos jutott. Kerületünkben az önálló iparosok közel 11 százaléka a fémárut készítők (a kimutatás szerinti III. csoport) soraiba tartozott. Ezt az iparágat a Jászkunságban lényegében (95 százalékban) a kovácsok és a lakatosok alkották. A kovács űzte azt a mesterséget, amelynek szolgáltatásaira a módosabb városi polgár mellett a tehetősebb falusi gazda és a szegényebb szántó-vető egyaránt igényt tartott. Ez magyarázza, hogy a számukat tekintve a kerületben arányos megoszlásban végezték munkájukat. A lakatosok munkájára már korántsem jelentkezett olyan széles körű igény, mint ahogy azt a kovácsok esetében tapasztaltuk. Az eltérés nem csupán a lényegesen kisebb létszámban nyilvánult meg,hanem abban is, hogy főleg a városokban találtak megrendelőket, ezért itt telepedtek le. Hasonlóan városban űzött foglalkozásként említhetjük a bádogos, rézműves és ékszerész mesterségeket. így ezekkel az iparosokkal a kerületben csak ritkán és kizárólag a nagyobb településeken találkozhatunk. Az iparosok létszámának nagysága szerint kialakított rangsorban az eddig ismertetett négy iparágat lényegesen kisebb ágazat, az építőipar (I. csoport) követi, amely kerületünkben túlnyomórészt az ácsok és a kőművesek munkáján alapult. E két foglalkozás képviselőinek szám szerinti megoszlása az egyes területeken jelentős eltérést mutat. A Jászkunságban önálló iparral rendelkező ácsok és kőművesek számaránya a három kerületben az alábbiak szerint alakult: Jászság 19 % Kiskunság 51 % Nagykunság 30 % Egyéb, kiegészítő építőipari mesterséget folytatók, mint pl. a szobafestők és palafedők, a kerületben alig képviseltették magukat. Végül, a még külön említésre érdemes iparágnak a II. csoportot tekinthetjük, amely jelentőségét annak köszönheti, hogy a kerékgyártókat ide sorolták. E mesterséghez tartozók alkották az ágazat teljes létszámának 94 %-át. A kerékgyártók munkájára - hasonlóan a kovácsokéhoz - minden településen szükség volt, városokban és falvakban egyaránt. 128