Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Soós László: A Jászkun Kerület önálló iparosainak és kereskedőinek szakmák és települések szerinti tagolódása 1874-ben / 123. o.
egyre nőtt, és a magyar országgyűlés által megszavazott 1868. VI. te, az ún. kamarai törvény, az intézmények munkájával szembeni idegenkedést végleg megszüntette. A kiegyezést követő években a kereskedők vezető szerepe megszűnt és a továbbiakban az iparosok velük egyenlő jogokat élveztek. A magyarországi kamarák között, főleg Pest gazdasági centrummá válása következtében, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jutott vezető szerephez. Tevékenységi területének növekedését mutatja, hogy 1867 után szakemberei jelentéseket és felméréseket készítettek a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium részére, valamint egyre több iparigazgatási, államigazgatási és közhatósági feladat ellátására kaptak jogosítványt. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hatásköre az 1870-es években az alábbi területekre terjedt ki: Báes-Bodrog, Esztergom, Fejér, Csongrád, Heves, Nógrád és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, valamint a Jászkun Kerület. 3 A kamara kiadásainak fedezésére az intézmény vezetői a területén élő kereskedők és iparosok adójának 1 %-át használhatták fel. Ezért érdekükben állt, hogy a kamarai illeték fizetésére kötelezhető személyek teljes köréről pontos nyilvántartást készítsenek. Az 1873-ban elhatározott és a fenti célokat szolgáló névsor összeállítása sok gondot okozott, mivel az 1869-ben végrehajtott népszámlálás (melyet 1870. éviként tartunk nyilván) ide vonatkozó adatai lényegesen eltértek a kamarák által 1872-ben felvett iparstatisztika eredményeitől. Mindkét összeírás elkészítésénél lényeges hibákat vétettek, ezért pontosnak egyiket sem lehet elfogadni. A problémák főleg abból adódtak, hogy — a liberális gazdaságpolitika szellemében - egyik felmérésnél sem határozták meg pontosan az önálló iparos fogalmát. Ezért, aki már egy bizonyos mesterséget tartott fő kereseti forrásának, még akkor is, ha a korábban megkívánt szakképzettséggel nem rendelkezett, az összeírásokban iparosként szerepelhetett. Mivel a fentiek szerint elkészült kimutatások nem szolgáltak adófizetés alapjául, a megkérdezettek következmény nélkül, tetszés szerint vallhatták magukat bármely mesterség gyakorlójának. 5 A bizonytalanságot jól tükrözi, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara területén 1870-ben 62 756, 1872-ben pedig 36 098 önálló iparost írtak össze. Bővebben lásd: SÁRKÖZI Zotlán: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hivataltörténete. Levéltári Szemle 1967. I. sz. 55-109. 3 A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése ... a budapesti kamarai terület kézmű- es gyáriparáról az 1870 — 1875-iki években, Bp. 1877. (Továbbiakban: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése ... 1877.) 731. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához tartoztak továbbá az alábbi városok: Budapest, Szabadka, Szeged, Székesfehérvár, Üjvidék, Zombor, Baja, Hódmezővásárhely és Kecskemét. Országos Levéltár (Továbbiakban: OL) Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Ulésjegyzókönyvek és bizottsági iratok. (Továbbiakban: Z 192) 1. cs. Jegyzőkönyv a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának 1874. április 27-én tartott teljes üléséről. Hivatalos Statisztikai Közlemények. IV. évfolyam IV. füzet, Pest, 1872. 25. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése ... 1877. 109-112.; 118-120. Az 1872-ben ipartörvény néven megalkotott VIII. te. lehetővé tette a képesítés nélküli iparűzők 124
