Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
birtokosság és a város vezetőinek névsorát olvassuk, rögtön szembetűnik a nevek azonossága. A Bathó, Koncsek, Muhoray és Sárközy vagyonos gazdacsaládok neve ugyanis mind a közbirtokosság vezetőinek, mind pedig a városi képviselőtestület és tisztikar listáján megtalálható. A vármegyei törvényhatósági bizottság a vagyonelkülönítésben történt szabálytalanságokért az 1878-ban még kettős funkciót betöltő polgármester és közbirtokossági elnök Pintér Mihályt hibáztatta. Feltételezhető, hogy Pintér politikai meggyőződése és szembenállása Apponyival fontos tényező volt bukásában. Nem tekinthető véletlennek, hogy a megyei vezetés a jászberényi vagyonfelosztást csak 1881-ben, Apponyi képviselővé választásának évében támadta meg, jóllehet a városi és a közbirtokossági jövedelmek szétválasztására már három évvel korábban sor került. Pintér Mihály lemondatása a közbirtokossági elnökségről a Szabadelvű Párt pozícióinak meggyengülését jelentette Jászberényben. A jászberényi Szabadelvű Párt az 1880-as években fokozatosan elhalt. A pártnak az 1884. évi választás idején még volt néhány híve a városban, de a főispán nem engedte, hogy Apponyival szemben kormánypárti képviselőjelöltet állítsanak. A támogatás fejében a Mérsékelt Ellenzék a jákóhalmi választókerületben állított jelöltet. E kettős lépés célja a „Szolnoki Híradó" című lap szerint az volt, hogy a 48-as Párttal szemben ne forgácsolódjanak szét az erők. Bár a parlamentben a Szabadelvű Párt és a 67-es ellenzék szembenállt egymással, a helyi források szerint az 1880-as években némi együttműködés is lehetett közöttük. A 67-es ellenzék gyenge volt ahhoz, hogy a választásokon a kormánypárt fölé kerekedjen. Az 1884-ben újraegyesült Függetlenségi és 48-as Párt hatalmas táborával jóval veszélyesebbnek bizonyult. Ezért kerülhetett sor helyenként a kormánypárt és a 67-es ellenzék együtműködésére. A jászberényi szabadelvűek szervezkedése megosztotta volna az erőket, mivel a város választói közül még 1884-ben is sokan, főleg a nagygazdák a kormánypárthoz csatlakoztak volna. Ez azonban azzal a veszéllyel járt, hogy a 48-as Párt a szavazatok relatív többségét megszerzi és Apponyitól elhódítja a végre tartósnak ígérkező jászberényi mandátumot. Az 1884-es választás idején a kormány érdekeit képviselő főispán közreműködése ellenére a 48-as Párt meglehetősen erősnek bizonyult Jászberényben. 1884. május 22-én, tehát még hetekkel a választás napja előtt, jelentős Apponyi-ellenes incidenst sikerült provokálnia. Ezen a napon Apponyi Albert a városban képviselői beszámoló beszédet akart tartani. A rendőrkapitányi jelentés szerint „a piacon felállított szószéket a csőcselék körülvette, akik közül néhányan úgy a képviselőre, mint pedig annak környezetére követ dobáltak. A helyszínen felállított honvéd huszár-szakasz a rendetlenkedő tömeget szétoszlatta." Bár a jelentés szerint senki sem sérült meg, a beszédet Apponyi a piactéren nem tudta megtartani. Híveivel kénytelen volt elvonulni, és parlamenti működéséről zárt térben számolt be. 62 Mint a jelentésből is kiderül a 48-as Párt hívei a „csőcselék", vagyis a szegényebb lakosság köréből kerültek ki, akik közül sokan választójoggal sem rendelkeztek. A szavazóképes lakosság többsége azonban Apponyit támogatta, akinek személyében a helyi érdekek legbiztosabb kép61 Szolnoki Híradó 1884. jún. 19. 62 Jász Kürt 1906. szept. 8. 104
