Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Cseh Géza: Adatok a Tanácsköztársaság leverése után letartóztatott személyekről a Jászberényi fogházparancsnokság iratai alapján / 333. o.

azonban a tiszai front összeomlása és a tanácskormány lemondása miatt már nem fejeződhetett be. Az 1920-ban lefolytatott bírósági eljárás célja nem az igazi bűnösök leleplezése és elítélése volt, hanem az ügy felhasználása a levert Tanácsköztársaság híveivel szemben. Noha a tanúk vallomásai egyértelműen bizonyították, hogy a lövöldözést nem a vöröskatonák kezdeményezték, az ellenforradalmi rendszer osztálybírósága súlyos ítéleteket hozott. Emberölés címén Lázár Henrik direktóriumi elnök 11 évi, Vitéz Sándor politikai megbízott 15 évi, Paczauer Gábor direktóriumi tag 12 évi, Bedé Ferenc, Bedé István és Baranyó István vöröskatonák pedig 8-8 évi fegyházbüntetést kaptak.

6 További 42 személyt egytől ötévig terjedő szabadságvesztésre ítéltek. Az ítéletek törvénytelensége a direktóriumi tagok esetében különösen szembeötlő. Ők ugyanis a lövöldözésben részt sem vehettek. Csupán a karhatalom kivezénylését kérték a népgyűlés rendjének biztosítására.

7 A leggyakrabban előforduló vádpont a zsarolás vétsége. A Tanácsköztársaság bármely intézkedésének végrehajtása elegendő volt e vád emeléséhez, amennyiben valamilyen erőszakos fellépés nyomát ki tudták mutatni. Ez történt például a jászberényi farekviráló bizottság tagjainak esetében is. Őket azért állították bíróság elé, mert a fakereskedőket készleteik lefoglalásakor felszólították, ha a szenet és tűzifát nem adják át önként, karhatalmat vesznek igénybe. Jóllehet ellenszegülésre nem került sor a Szolnoki Királyi Törvényszék bírái elegendő oknak találták ahhoz, hogy 16 vádlottat zsarolásért hosszabb-rövidebb szabadságvesztésre ítéljenek. A legsúlyosabb büntetést Gerőcs Dezső 65%-os hadirokkant, fodrászsegéd kapta, akit, mint a Munkástanács farekviráló megbízottját 1 év 2 hónap fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. Az eljárás igazságtalanságát tükrözi, hogy még az elfogult bíróság is kénytelen volt megállapítani: „...a vádlottak cselekményükkel a tüzelő hiány ú szenvedőkön segítettek."

8 A bíróság által zsarolásként értelmezett ügyek gyakran a magánlaksértés vádjával is társultak. Ilyen a következő eset is. 1919. május 14-én a jászberényi vörösőrség politikai megbízottjának írásos parancsára Márkus Ferenc, Büchler Ernő és Gárdos Adolf vörösőrök dr. Schulhof Dezső és özv. Schulhof Ignácné lakásán fegyveresen megjelentek, házkutatást tartottak és nagyobb mennyiségű kincstári felszerelést (katonaruhát) foglaltak le. Majd az elkobzott készleteket kocsin a városháza udvarára szállították, ahol Adler Izidor kereskedelmi megbízott azt átvette, leltározta és elraktározta. Mint a perirat soraiból kiderül, a rekvirálás teljesen szabályosan történt, melyet a vádlottak parancsra hajtottak végre. Kincstári eredetű ruhaneműt foglaltak le, amit magánszemély nem tarthatott birtokában. A Szolnoki Királyi Törvényszék bíráinak sajátos értelmezése szerint mégis bűncselekményt követtek el. A vörösőrök ugyanis a készleteket felhalmozó személyek házainál fegyveresen jelentek meg, melyet a bíróság erőszakos fenyegetésnek, vagyis zsarolásnak A közölt kimutatásokban az összbüntetések, vagyis az egyes részbüntetések összegezett idó'tartama szerepel. Egy-egy vádlottat gyakran négy-ötféle vétségért is elítéltek. 7 , , , Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Jászberényi Foghazparancsnokság iratai. 309/ 1919. 8

Uo. 295/1919. 345