Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Zádor Béláné: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egészségügyi helyzetének fő vonásai 1876-1910 között / 85. o.
tósági bizottság 1894 nyarán napirendre tűzte a kérés megtárgyalását, s a vármegyéből bevont Szajol mellett még 30 községet, ahol artézi kút fúrása szükségesnek látszott. A segély folyósítása mellett az egyes községeknek a költségekhez bizonyos %-kal hozzá kellett volna járulni. Sajnos a községek fele megtagadta a hozzájárulást, így az artézi kutak létesítésének ügye, minden fáradozás ellenére meddő maradt. A sikertelen kísérlet után a törvényhatóság elrendelte, hogy szakértők meghallgatását követően készítsenek a községek számára útmutatást, hogy az artézi kutak létesítésénél miként intézkedjenek. Ez meg is történt, de nem sok eredménnyel. Mindössze egy-két község tett lépéseket annak érdekében, hogy artézi kútja legyen. Nagyobb települések ekkor már rendelkeztek néhány artézi kúttal. 21 1901-ben a következő helységekben volt artézi kút: 22 Szolnok 5 Kunhegyes 1 Jászberény 6 Dévaványa 2 Karcag 1 Fegyvernek 1 Kisújszállás 1 Törökszentmiklós 4 Mezőtúr 2 Czibakházához tartozó Túrkeve 2 Sárszög pusztán 1 Jász-Jákóhalma 2 Tisza-Kűrthön 1 Jász-Ladány 1 Tisza-Földváron 1 összesen: 31 Nagyon veszedelmes betegség volt a vármegyében a század vége felé, különösen a századfordulótól: a tüdőgumőkór. Az 1881. évi alispáni jelentésben még az áll, hogy a betegségek között megemlítendő ugyan a tuberkulózis, de ritkán fordul elő, különösen a tiszai járásokban. 23 A későbbi években a rendszeres tiszti főorvosi jelentések viszont arról tanúskodnak, hogy évről-évre szaporodik a tüdőbajban meghaltak száma. 1883ban különösen sokan haltak meg Jászberényben tüdővészben, ezért a főorvost bízták meg, hogy kivizsgálja ennek okát. 24 Az 1900-as évektől kezdve ; a helyzet rosszabbodott,, a rendszeres jelentésekben mindig külön említés történt arról, hogy a szinte „szokásos" megbetegedések mellett a tüdővész nagy számmal szedi áldozatait. 1896-tól a hét éven aluli gyermekek halálozási számát leszámítva (veleszületett gyengeség, bélhurut), a tüdőbajban meghaltak száma a legmagasabb. 1896-tól az összes halálozás 11,4%-át adta a tuberkulózis, ehhez még hozzá kell számítani, azokat a más betegségben meghaltakat, akik halálának gümőkór volt az alapja. A vármegye tisztségviselőit is foglalkoztatta ez a probléma, nem nézték tétlenül a ragály terjedését. 1898-ban az alispán egy részletes rendeletet adott ki a gümőkór terjedésének meggátlására. (L.: melléklet) 25 A rendelet részletes utasítást tartalmazott a 21 BAGOSSI K. 1896 - 1901. 104-106. 22 Uo. 23 SÍPOSO. 1881. 83-87. 24 SZML KL-es ir. Cs.: I. 644/1879. 25 SZML Túrkeve város iratai 6517/1898. 97
