Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.
közül a szabad vallásgyakorlatra, meg az elegendő földre vonatkozókat mindenütt megkapták, de az új birtokosok később ragaszkodtak földesúri jogaikhoz és talán ez okozta, hogy a helytartótanács a telepeseknek ígért kedvezményeket maradéktalanul sohasem teljesítette. 8 Megjegyezzük még, hogy a több felől érkezett telepesek emlékezetében ezek a feltételek összekeveredtek a nagykun szabadságjogok halványuló tudatával, meg bibliai példázatokkal. E zavaros ideológia mindazokban a levelekben, kérvényekben, ágensi utasításokban előbukkan, melyeket időről időre megfogalmaztak, hogy visszaszerezhessék szabadságukat. Arra sem szükségtelen felfigyelni, hogy ezek a nézetek nyomokban megtalálhatók a kezdeti agrárszocializmusban csakúgy, mint a mellette jelentkező, Pacsérról kisugárzó erőszakellenes szekta, a nazarénusok tanaiban. Az eszméknek erre a keveredésére utal az a tény is, hogy a pacséri lelkész — társaihoz hasonlóan — nem elégszik meg azzal, hogy a vizsgálat évében közölje hívei számát, hanem részletes demográfiai tájékoztatót ad, annak hangsúlyozásával, hogy a helység még nincs teljesen megállapodva, s ,,Esztendőről esztendőre többeknek elköltözésekkel, másoknak helyökbe jövetelekkel" csökken, vagy nő a lelkek száma, mely hosszú hullámzás közepette éri el 1818-ra a 2 008 főt. A pirosi lelkész szinte a középkori oklevelek narrációira jellemző színességgel beszéli el a Bácskába költözés történetét. Ő tudja még,hogy a kamarai propaganda hatására roffi Varga Mihály érkezett elsőnek erre a vidékre és mikor , néki a földnek termékenysége és szép volta megtetszett, hazamenvén Lakos társainak elbeszéltette" ...tapasztalatait. Ekkor határozták el magukat „némely föld szűkiben lévő" roffi, burai, szentimrei és derzsi lakosok, és miután otthoni kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tettek, ,,1786. Esztendőben Júniusnak 20-dik napján ide eljutottak". Közülük többen amikor megtudták, hogy a faluban még ott vannak az elköltözni szándékozó rácok, visszafordultak. Akik maradtak, azok a falun kívül felvert sátrakban várták meg a házak kiürülését, azután követek útján hívták a velük együtt indult, de Tetétlenre telepedett testvéreiket. 1787 júniusában meg is érkezett innen családostól 39 gazda, és valamennyien Piros helységben találtak közös otthonra. A községnek ehhez a magjához csatlakoztak azután azok a tiszanánaiak, akik 1805-ben Eszterházy Károly egri püspök „...keze alól kénteleníttettek kiköltözni", és ,,hol egy,hol más helységben tartózkodván" 1817-ben érkeztek Pirosra, „...valamennyire helybe verekedvén". „Oskolamestert is hoztak magokkal, Szabó Mihály nevezetűt, ki esztendeig nyomorgón közöttök." 1788 augusztusára a helység lélekszáma meghaladta már az 500 főt, de ez a szám alaposan visszaesett. Részint mert a török háború katonai terhei miatt sokan visszamentek, részint pedig azért mert a három őszi hónapban „az Helység ispotállyá tétetődvén", minden házat teleraktak beteg német katonával, és a kitört járvány sokakat elvitt. így 1789 októberére a lélekszám 458-ra csökkent. Harminc év kellett hozzá, hogy 789 főre gyarapodjék. 8 NAGY KÁLÓZI Balázs, Bp. 1943. 73. 9 . RÁDAY Lt. uo. I. Az eklézsia. (A megérkezés törtenete községenként.) 66
