Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Megélhetőség Kisújszálláson a XVIII. század második felében (Conventiók, bérek, jövedelmek) / 29. o.

posztóból készített, elöl végig nyitott felölthető ujjú kabátféle (kankó), két fehér vászoning, két fehér vászongatya és két pár csizma. Úgy látszik, fél évnél mégis csak tovább alkalmazták Vatai Mihályt, mert az október 13-i tanácsi végzés ismét rendelkezett bérével kapcsolatosan: „készpénz, vetés, csizma és botskor együtt megyén 39 frt 04 kr-a."

20 Egységesítés végett legkézenfekvőbb a különféle szolgabéreket pénzben kifejezni, amelyhez jól hasznosíthatók az e célból válogatott források adatai, valamint a korabeli pénz- és mértékviszonyokra vonatkozó ismeretek. A további kiegészítés, a hiányzó, de szükséges adatok pótlása a történeti szakirodalom felhasználásával érhető el. Az így elvégzett számításokkal megközelíthető pontossággal tudjuk kifejezni a szolgák esztendei bérét. (Pl. az 1788-as cselédbér adatából megtudjuk, hogy 1 véka búza vetés —ami 300 n.öl — értéke 1 frt. Ugyanígy - ismerve a véka, kila, köböl, itce összefüggéseit, a lábbeli és ruhanemű feltüntetett árainak középértékével számolva az alábbi eredményre jutunk.) 1753-1792: I. rendű szolga esztendei bére: 32—38 frt + az elvetett búza és a teleltetés haszna (4 db szarvasmarha). //. rendű szolga esztendei bére: 20—30 frt + az elvetett búza és a teleltetés haszna (2 db szarvasmarha). III. rendű szolga esztendei bére: 5 — 16 frt +1 szarvasmarha teleltetésének haszna. A fentiekből az is megállapítható, hogy nincs különösebb eltérés a limitált bérek és a forrásokban feltüntetett személyi, tényleges bérek között. Nem tisztázott a marha teleltetésének haszna, de minden bizonnyal számottevő, hiszen a cselédek számára folyamatos állattartást tesz lehetővé (4 szarvasmarha teleltetése cirka 10-12 frt.). A vetés magot és földhasználatot jelent, vékánként 300 n.ölet. Termésátlagnak 3,5 véka magot számolhatunk, ami azt jelentette pl., hogy 4 véka őszi búza elvetése átlagos természeti körülmények között 14 véka termést eredményezett, ez több mint egy felnőtt személy egy évi kenyere (3,5 köböl). Pénzben — 1 véka búzát 30 krajcár átlagárban számolva — 7 frt. A szolgák - ha kis mértékben is —, mint láthattuk a határ élésénél, egyéb haszonvételhez szintén hozzájutottak. 1. rendűek között már családosok is vannak és feleségeik terrágium (földbér) nélküli dinnyeföld-használatban részesültek a redemptus közösség földjéből, vagy nád-, kóró-nyilast mértek nekik: tüzelőnek, építkezéshez, kerítésnek. Általános következtetésként levonható, hogy az 1. rendű szolgák - bár szűkösen - el tudták tartani feleségüket, apró gyermekeiket. A 10—15 évesek „darab időre", néhány hónapra munkát vállaltak valahol. Némelyiknek saját háza is volt, vagy kinn, a gazda tanyáján lakott. Közülük a jobban boldogulóknak juhuk, fejős tehenük volt, feleségük baromfit tartott. 20

Uo. 1790.X. 13. 646. sz. 41