Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Adatok Szolnok város levéltára történetéhez / 349. o.

pékről.' 1 A jegyzék megnevezi a kép festőjét, címét vagy leírását és a városháza irodáit, ahol eredetileg volt. Az 1-75. sorszámmal leltárba vett festmény között volt 1 Borbe­reki Kovács Zoltán, 2 Chiovini Ferenc, 1 Hegedűs László, 1 Holló László, 1 Illés Antal, 1 Mattioni Eszter, 1 Mihalik Dániel, 4 Pólya Iván, 12 Pólya Tibor, 7 Szlányi Lajos, 2 (Jdvary Dezső, 3 Zádor István, 21 Zombory Lajos és 5 Vidovszky Béla festmény. Isme­retlen jelzéssel említenek 7 festményt a 75 közül. Az épülő új kereskedelmi iskola óvóhelye viszonylag biztonságosnak ígérkezett, de az 1944. június 2-i és az azt követő 13 légitámadás pusztításait nem kerülte el ez a masszívnak látszó kétemeletes épület sem. Zsemlye Ferenc polgármester 15111/1946. sz. előterjesztésében 7 a községpolitikai munkaterv megállapítja: „A fiú kereskedelmi is­kola befejezését a háború megakadályozta. Azonkívül is a bombázás során olyan sérü­lést szenvedett, hogy egy részét le is kellett bontani." De a helyzetet súlyosbította az is, hogy az óvóhely őrizete sem volt megoldott. A tanácsi jegyzőkönyvek óvóhelyre szállításáról szóló jegyzőkönyv utolsó bekezdése szerint az „óvóhely 2 darab lakattal lesz lezárva, az egyiknek a kulcsa Kemény László községi kereskedelmi iskolai igazga­tónak ...adatik át." Ez azonban nem történhetett meg, mert Kemény Lászlót akkor katonai szolgálatra hívták be. így valószínűleg mindkét kulcs a polgármester páncél­szekrényébe került. Az 1947. február 5-i polgármesteri jelentésből 8 azt is megtudjuk, hogy „Az új kereskedelmi iskola ... bombabecsapódások következtében súlyos sérülé­seket szenvedett ... az épületben raktározott építőanyagok csak csekély részben ma­radtak meg, mert a kiürítéskor a város minden középülete őrizetlenül maradt." Ez a magyarázata annak, hogy amikor a felszabadulást követően, 1944 telén az óvóhelyről a közgyűlési jegyzőkönyveket és a festményeket akarták szállítani vissza a városházá­ra, a levert lakatú pincékben kisebb mérvű pusztulást észleltek. A súlyos károkat szenvedett városban 1944. november 4-én, Szolnok felszaba­dulásakor az eredetileg 43.000 főnyi lakosságból 4—5000 fő tartózkodott. A június 2-i bombázást követően ugyanis elrendelték a polgári kiürítést, s nemcsak a gyerekek, asszonyok, hanem az intézmények és hivatalok jó része is a környékbeli községekbe települt. Az élet újraindításához vízről, villanyról, élelemről kellett gondoskodni. Meg­mozdultak azok az antifasiszta és demokratikus erők is, amelyeknek legaktívabb mun­kásai az illegalitásba szorított kommunisták voltak. Munkára, erőfeszítésre nagy szük­ség volt, mert amíg Budapestért folytak a harcok, mintegy két hónapig Szolnok kór­házváros volt. A városháza és a volt Magyar Király Szálló épületének kivételével min­den középületben szükségkórház üzemelt, sőt még a Madách, a Mária, a Kazinczy, a Hunyadi és más utcák házsorai is kórházként működtek. Természetesen az iskolaépü­letek is. Csak hónapok múlva tudták oktatás céljára használni azokat is, amelyek nem kaptak bombatalálatot. A Constantin iskola emeletén 1945. január 26-án, a Sipos téri és az Abonyi úti iskolában március 15. után indult a tanítás. A Rákóczi úti elemi isko­lában májusban, a Verseghy Gimnázium épületében június 9-én. Közben a vasút, a köz­lekedés megindítása, újjáépítése is emberpróbáló terheket jelentett. 7 SZML Szolnok város közig. ir. 280/1947. 8 SZML Szolnok váios közig. ir. 1984/1947. 352

Next

/
Oldalképek
Tartalom