Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Bánkiné Molnár Erzsébet: Iratok az 1753. évi Törő-féle parasztfelkelés kiskunsági kapcsolatairól / 285. o.

lőtt Rákóczihoz szerettek volna csatlakozni. Kapcsolatot akartak kialakítani az 1735ös Péró-féle felkelés egyik vezetőjével - a már szintén halott, de élőnek hitt - békésszentandrási Vértesivel, akinek személyét az idők teltével felnagyította az emlékezet. A lényegében tudatos program nélküli, gazdasági és vallási sérelmektől hajtott felkelők: Törő Pál, Pető Ferenc, Túri Mihály, Bujdosó János szervezkedése tehát — a körülményeknek megfelelően — elsősorban a kurucokhoz való csatlakozásra irányult. A közvetlen szervezkedés 1752. szeptemberében kezdődött. A kis számú - mintegy 100 fő - fegyverrel alig rendelkező csoport katonai vezetőt keresve jutott el a kiskunhalasi fogadóshoz. Ez a lépésük — mint később kiderült - szerencsétlennek bizonyult, mert ezzel a kapcsolattal a lelepleződés közvetlen veszéllyé vált, ami pedig a felkelés elhamarkodott kirobbantásához vezetett. A halasi fogadóst, Herpai Mihályt 1753. április közepén kereste fel egy 20 éves vándorlegény, Debreceni (Sipos) Mihály, hogy a felkelőkhöz hívja kapitánynak.

2 Sipos, aki nevét arról kapta, hogy vándorolván a kocsmákban tárogató síppal szórakoztatta az embereket, 1750-ben a kiskunokkal együtt részt vett Gödöllőn a királyné tiszteletére rendezett felvonuláson. A parádén a kiskunok hadnagya Herpai volt, akit ezért alkalmasnak véltek a felkelés kapitányi posztjára.

3 Herpai azonban — amint az itt közölt tanúvallomásból is olvasható — nem csatlakozott, sőt jelentette a szervezkedést a halasi főbírónak és a kiskun kapitánynak. Ők intézkedéseket tettek ugyan a szervezkedés felderítésére, ám mint utóbb kiderült, ezt feletteseik nem tartották elegendőnek, s a felkelés leverése után a halasi főbíró, az ügybe bevont tanácsnok és a kiskun kapitány, sőt maga Herpai is börtönbe került. A rosszul előkészített fegyveres akció 1753. június 3-án Hódmezővásárhelyen kezdődött. A helyiek vezetője Pető Ferenc azonban látva az összegyűltek csekély számát, megszökött, Makóra ment. Ugyanezt választotta a másik vezető, Túri Mihály is. A megmaradt 16 felkelő megindult Mezőtúrra abban a hitben, hogy ott „sok a kuruc". Bujdosó György és Törő Pál — a mezőtúriak irányítói - értesülvén az érkező csapat kis létszámáról, szintén nem vállalták a csatlakozást. A vezető nélkül maradtak üldözése már Hódmezővásárhelyen megkezdődött. A hódmezővásárhelyi tiszttartó a zendülők elfogására mozgósította a környező helységek bíráit és a kunszentmártoni kerületi ülnökhöz is üzenetet küldött, melyben felszólította a szükséges intézkedések megtételére. A mezőtúri elöljárók a túrkeveiek, kisújszállásiak és a nagykun kapitány segítségét kérték Mezőtúr védelméhez. Az üldözötteket, akik a kun földön véltek menedéket találni, a kunok lefegyverezték és Túrkevére kísérték, ahonnan az elfogott 18 fő a szolnoki katonai parancsnokságra, majd a budai börtönbe került. A lázadást tehát szervezetlensége miatt lényegében még teljesebb kibontakozása előtt leverték, a résztvevőket elfogták. A kuruc mozgolódások hírétől azonban az udvar megijedt, ezért az ügy kivizsgálásával és az ítélethozatallal megbízott delegált bíróság - melynek tagja volt a jászkun főkapitány, Almássy János is — széles körű nyomozást rendelt el. Szolnok Megyei Levéltar (Továbbiakban: SZML) Jászkun Kerület közgyűlési jegyzökönyve (Továbbiakban: JKK. kgy. jkv.) 1745-1755. 401-403. 3

WELLMANN I. 1952. 175., 181. 286