Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Kormos László: Ősi falak nyomában (A kenderesi református templom története) / 9. o.
Iád patrónusi széke volt. A díszes faragványú számtáblák szintén ebből az időből valók. A templom nyugati karzatán 1898-ban helyezték el az egyházközség első orgonáját, melyet Kerékgyártó István debreceni orgonaépítő mester tervezett és épített. Az orgona egy manuálos és pedálos nyolc változatú, csuszka rendszerű volt. 1923-ban Angster József és fia, pécsi orgonakészítő cég pneumatikus rendszerűvé alakította át emberi fújtatásra, de maga az orgonatest régi formájában megmaradt, s régi fém sípjai is helyükön maradtak, amelyeket még Kerékgyártó hozatott Németországból Weicherscheimből az August Laukhuft cégtől. A második világháborúban esett romlást, elpusztult sípjainak pótlásával 1949. december 14-23 között Várady Miklós rákospalotai orgonakészítő mester javította ki, s jelenlegi állapotában 1 manuálos, 1 pedálos 8 registeres az orgona. 67 1966-ban Soltész István orgonakészítő újította fel az orgonát s szerelte fel az orgonamotort. A templom felszerelése az úrasztali készletben is gyarapodott a XIX. században és a XX. század elején. Az úrasztali készletet egy nagy, záros, feketére festett ládában tartották. Ebbe helyezték el 1862-ben Lukács István kenderesi születésű, de bukaresti lakos által csináltatott cinkannát, 1875-ben az Ambruzs István és neje által adományozott szőlőfürtökkel díszített, aranyozott úrasztali talpas poharat és a hozzávaló tálcát. A ládában nyert helyet az úrasztali terít ők észlet is egy kis fehér pamutkendőbe csavarva. Ezek között szerepelt egy 1820-ban Simái István és neje által adományozott zöld bársony, ezüst csipke szegélyű terítő, az Ecsegi Tóth Józsefné által adott virágos sötét szőrkendő, a Vincze János felesége által adományozott két nagy „schahos abrosz" és sorban a többiek: egy zöld szőr, sárga pamut virágokkal díszített bojtos úrasztali terítő, egy vékony, fehér, vörös selyemmel és aranyszálakkal, 8 csoport virággal kivarrott kendő, egy vékony abrosz, mely csíkkal és vörös patkó forma beszövéssel volt ellátva. 1876-ban még megvolt az a két cserép boroskanna is, melyet Karakas Bálint gondnokságában készíttetett az egyház és a Tóth Mihály és neje adományából 1843-ban az egyház tulajdonába került keresztelő cinkanna és az alá való cintál, valamint a keresztelő edényt leborító három tarka selyemkendő. Az úrasztali terítők 1906ban megszaporodtak egy bordó bársony, aranyrojtos, középen arany kehely hímzéssel ellátott terítővel, melyet Lukács István és neje csináltatott 600 koronáért, és egy nehéz szövet, lila, mintás közepű, virágos sarki díszű terítővel, melyet az egyházközség vásárolt. 6 ** Az összes úrasztali felszerelés 1928 után átkerült az újonnan épült consistoriális terembe a számára külön készült szekrénybe, és a mai napig ott tartatik. Sajnos az 1944. évi háborús hadműveletek alatt az úrasztali paramentumok nagy része megsemmisült. Az úrasztali terítők egy része elveszett, csupán az 1906. évben ajándékozott bordó bársony terítő, az 1820. évi zöld bársony terítő, a 4 cinkanna és két kehely maradt meg. Azóta történt adományozásokkal némiképpen kárpótoltatott a nagy veszteség: 1947-ben Vincze Mihály adományából ezüst kehellyel, Harangozó Pálné adomá67 TtREL.NKF/K 34/1931. ikt. sz. és 1949. évi bejegyzés. Uo. 34/1931. sz. Úrasztali terítők pontos leírása elkészült 1931-ben egy kérdőíven, mely a gyülekezet tulajdonában és kezelésében levő épületekről, műemlékekről és történelmi emlékekről ad számot (másolat). 26
