Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Az 1920-as évek földreformja Szolnok megyében / 133. o.

így rá vannak utalva kisbirtokos társaik segítségére, akik csak saját földjeik megművelésének elvégzése után, s így legtöbbször későn — engedhetik át igaerejüket. Teljesen hanyag megművelés is fordul elő, ezek azonban a gazdasági felügyelőség által figyelmeztetve lettek, hogy amennyiben földjeiket a jövőben is ily hanyagul művelik, és elgyomosítani hagyják, úgy az tőlük el fog vétetni..."

177 Mindezekkel az idézetekkel a földbirtokreform egyik legsúlyosabb hiányosságára kívántuk a figyelmet felhívni, nevezetesen arra, hogy mind a törvényhozás, mind a földművelésügyi kormányzat teljesen elhanyagolta a földhözjuttatottak gondozását.

178 A kormányzat érdeklődése a kérdésnek tisztán a mechanikus megoldására szorítkozott és majdnem teljesen figyelmen kívül hagyta azokat a fontos érdekeket, amelyek a reformföldesek boldogulásához és a termelés védelméhez fűződtek. Azon egyéneknek, akik a kisbirtokuk kiegészítésére kaptak földet, még elfogadható volt a munkájuk. Gazdálkodásuk megütötte a helybeli kisüzem termelésének átlagos színvonalát. De ezek voltak kevesebben. A többség a teljesen nincstelenekből állt, mert a földreform — szociális okokból — elsősorban a földnélkülieket igyekezett kielégíteni. Ezek gazdálkodása általában a legszerényebb várakozásoknak sem felelt meg. A termelés szinte monokulturális jellegű volt. Sok helyen a kalászos után kalászost vetettek éveken át és az már jó volt, ahol a „vetésforgó" a búza és kukorica váltakozásából állt. A terméseredmény is ennek megfelelő és általában mélyen alatta maradt a helybeli kisüzemek eredményeinek.

179 Ezek a földek sivár, kiégett földekké váltak, amelyek — különösen a tiszai alsó járás területén — tíz évig sem kaptak szervestrágyát és tisztességes megművelést, hozamuk pedig ennek megfelelően egyre csökkent.

180 A hiba okát a következőkben látjuk: 1. Nem egyenlő a földműves a földmunkással, a reform során pedig döntően az utóbbiak kaptak földet. Ezek nem rendelkeztek a helyes gazdálkodáshoz szükséges szaktudással. A földreform során teljesen megfeledkeztek arról, hogy az ésszerű gazdadálkodás elemi ismereteit valamilyen formában eljuttassák hozzájuk. Legalább gondoskodni kellett volna arról, hogy megfelelő tanácsadást igényelhessenek. Nem ellenőrizni kellett volna a földszerzők gazdálkodását, hanem irányítani, vezetni, hasznos gyakorlati tanácsokkal ellátni őket. Ezt pedig alig lehetett elvárni a gazdasági felügyelőktől, akik gyakran két-három járásra terjedő körzetüket évente bejárni sem tudták, nemhogy az ezernyi juttatottal közvetlenül érintkezést tarthattak volna fenn. A törvénynek idevonatkozó rendelkezése inkább a törvényhozók lelkiismeretének a megnyugtatását szolgálta, mint a gyakorlati életre alkalmas ösztönzést.

181 2. A földhözjuttatottak döntő többsége egészen vagyontalan, szegény ember volt, akik a föld megműveléséhez szükséges felszereléssel nem rendelkeztek, és ezeket 1 77 OL K-184 8.720. csomó 56.577/1930. Szolnok vármegyei jelentés az 1929. évről. 178 Utal erre A földművelésügyi szakigazgatás története 1867-1948. (Szerk. PATAKY Ernő). Bp. 1970. című mű is. 179 Vö. SZABÓ Miklós: Magyar Mezőgazdák Szövetkezet 1891-1941. Bp. 1942. 180 Vö. FELLNER Frigyes: Csonka-Magyarország nemzeti jövedelme. Bp. 1930. 181 Vö. A Földreform eredményei. Szemle a földreform útján kiosztott területeken. Szerk.: BUDA Y Barna. Bp. 1930. 169