Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Az 1920-as évek földreformja Szolnok megyében / 133. o.
A bevezetőben elmondottak ellenére Túrkevének a legnagyobb problémát a legelő megszerzése jelentette a földreform lebonyolítása során. Az OFB-től a Magyar Katolikus Vallásalap tulajdonában levő 4.037 kat. hold 1385 n.öl területű és Dévaványa község területén fekvő legelőt kérte a városnak ítélni. Kérte továbbá, hogy a bokrosi legelőből is adjanak a városnak 1.050 kat. hold legelőt. 151 Hosszas huzavona után végül az OFB a 380/1923. számú ítéletével a városnak ítélte az ún. ecsegpusztai legelőt, de a bokrosit nem. 152 Ezt kezdetben bérletként kezelték, mert az árak megállapítását tíz évre felfüggesztették, de a tulajdonjoga végül is Túr kévéé lett. A város kérte is, hogy Dévaványától közigazgatásilag is csatolják területéhez. 153 A földreform végrehajtásának eredményei Ezek után vizsgáljuk meg a földreform végrehajtásának összesített számszerű eredményeit az alábbi statisztikai táblázatok alapján (1 —3. sz. táblázat). A megyei összesítés kétféle felbontása eleve mutatja a redemptus övezet és a nagybirtok övezet között levő éles különbségeket. Mutatja, hogy az OFB legkönynyebben a nagybirtokot érintette, abból osztott, és ha kellett megváltott. A középbirtokokhoz már nem minden esetben nyúlt hozzá — némely redemptus helységben azonban erre kényszerült (Jászalsószentgyörgy, Jászkisér, Karcag, Türkévé) - de a 100300 kat. holdas birtokokat a legritkább esetben vonta megváltás alá a megyében. Igen nagy előny volt a nagybirtokövezethez tartozó járásokban — főleg Dévaványa példája támasztja ezt alá —, hogy volt egy-egy helység, ahol a nagybirtokok nagy száma lehetővé tette a vagyonvaltságból a helybeliek kielégítését. A vagyonváltságon felüli megváltás pedig a környező községek, városok problémáira keresett és talált átmeneti megoldást. így pl. a redemptus Túrkeve 4.038 kat. hold legelőt kapott Dévaványa területéből, de adott e község földet a Békés megyei Körösladánynak is. Érdekes és egyedülálló jelenség, amint a három jászközség — Jászapáti, Jászkisér és Jászladány — valósággal „felfalja" a Dungyerszky- és a Bottlikné—Törökné-féle birtokokat, ezzel megsemmisítve az utolsó nagybirtokot is a Jászságban. Bizonyítva ismételten a Jászságban élők szívósságát, kitartását abban a küzdelemben, hogy a „jászföldet" maguknak megszerezzék. Ez a magyarázata annak is, hogy a redemptusi területre vonatkozó kimutatásban majdnem 6%-ával igen előkelő helyen áll a jászsági alsó járás. E táblázatban azonban a tiszai alsó járás „vezet" a maga majdnem 7,5%-ával. Ehhez feltétlenül hozzájárul az, hogy pl. Kunszentmárton esetében az Öcsödtől „ka15 *SZML Túrkeve jkv. 143/1921. kgy. sz. 152 SZML Túrkeve jkv. 100/1923. kgy. sz. 153 SZML Túrkeve jkv. 339/4699/1930. és 147/2056/1930. kgy. számok. SZML Dévaványa jkv. 56/1926. kgy. sz. Mindezek szerepelnek a megyei kimutatásban.; SZABÓ Ferenc: Békés megye gazdasági és társadalmi fejlődésének főbb vonásai a XVIII. század elejétől napjainkig. = In: BÉKÉS megye gazdasági földrajza. Főszerk. KRAJKÓ Gyula. Békéscsaba, 1974. 159
