Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok város közművelődésének története a megyeszékhellyé válástól az első világháborúig / 113. o.
sai olvashatták. 27 1898 az 1848-as márciusi forradalom 50. évfordulója. A műhelyi dalosok az iparifjúság dalegyletével együtt szerepeltek a honvédhősök új temetői emlékoszlopának a március 15-i évforduló alkalmával történt leleplezésén is. 2{ * A szolnoki színészet A vándorszínészet hőskorában, a XIX. század első harmadában Szolnokon is megfordultak egy-egy fogadó nagytermében az éppen erre látogató társulatok, s a szabadságharc leverése utáni évtizedekben is szívesen látott vendégek voltak a városban. Rendszeres színházi életről azonban csak 1875-76 után beszélhetünk. A Millennium Önképző-, Dal- és Zeneegylet műkedvelő színjátszóin kívül a Szolnoki Műkedvelő Társaság szórakoztatta - többnyire egy-egy népszínmű bemutatásával — a 70-es évek végének városi közönségét, s ők adták elő Szolnokon először Szigligeti Ede Liliomfi c. színművét is. 2 ^ Hangversenyek, táncmulatságok és színielőadások rendezésére alakult meg 1882-ben a Szolnoki Fiatalsági Kör. 30 Az egyleti színjátszók közül a Szolnoki Iparos Ifjúsági Önképző Egylet hallatott magáról legtöbbet. 31 Műsorukon népszínművek, vígjátékok, színművek egyaránt helyet kaptak. A bevételt mindannyiszor jótékony célra fordították. 32 A városi fiatal műkedvelők szinte évente jelentkeztek egy-egy darab bemutatásával, így 1901 karácsonyának másodnapján Szigligeti Cigányát adták elő, a Verseghy Ferenc szoboralap javára. Jóllehet, az előadás nem jövedelmezett, 15 koronát juttattak dr. Nógrádi Lászlónak, a szoboralap gondozójának kezéhez. De nem volt a városban olyan nemes cél a polgári iskola létesítésétől a szegénytanulók felruházásán át az elaggott iparosok támogatásáig, amelyre ne áldoztak volna a különböző lelkes, öntevékeny csoportok. Életképességüket, a valóban létező közönségigény megfelelő szintű kielégítését jelzi, hogy a hivatásos színtársulatok idényeinek szünetében egészen a világháború kitöréséig eredményesen, sőt hasznosan működtek. A hivatásos színtársulatok általában 30-50 taggal jelentek meg a városban. (E létszámba a zenekar és a segédszemélyzet is beleértendő.) A tavaszi idényt virágvasárnap, húsvét vagy pünkösd táján kezdték, az őszit pedig augusztus vége, október első fele közötti időben bonyolították le, miután a sajtó beharangozta őket, a szervező titkár pedig megtette a szükséges lépéseket kellő számú bérlet biztosítására. Egy-egy idény 4-6 hétig tartott, s ez alatt az idő alatt mintegy 12 darabot mutattak be. A heti 2-3 bemutató meglehetősen nagy erőfeszítést igényelt a társulattól, ha meg akarta nyerni a közönséget. Ez pedig minden társulat számára létfontosságú volt, hiszen fennmaradásuk — kellő államsegély hiányában — a közönség kegyétől függött. 27 JNkSzmL. 1897. 56., 62. sz. 28 JNkSzmL. 1898. 28. sz. 29 JNkSz 1883. 21. sz. 30 JNkSzl882.52. sz. 31 JNkSz 1884.29., 32. sz. 32 JNkSzmL. 1890. 6., 49.; 1891. 8., 14., 66., 103. sz. 33 JNkSzmL. 1901. 98.; 1902. 3. sz. 121 - • •/•
