Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Kormos László: Ősi falak nyomában (A kenderesi református templom története) / 9. o.

Tatarozás 1982-ben: A negyedik feltáró munka Kolláth József lelkipásztorsága alatt volt 1982-ben a Műemlékvédelmi Felügyelőség főmérnökének, Détsy Mihálynak irányítása alatt, amikor is a templom északi és déli részéhez 1927-ben épített s így az eredeti stílust megrontott tornácrészeket lebontották, a beépített ajtót restaurálásra és múzeumi megőrzésre elszállították. E feltáró munka eredményeként a templom a műemléki nyilvántartásba soroltatott.

2 2. Az egykori templomos helyet vásárlás útján a kunok vették birtokba 1352. január 27-én, a budai káptalan előtt kötött szerződés alapján. A mai kenderesi határt magában foglaló, Hevesúj vármegyéhez tartozó Keer nevű birtokot Kunmadaras és Karcag hajdani telephelyei között székelő, kipcsak eredetű kun nemzetséghez tartozó Sebes vagy Scybes (Stybes) nevű főúr Balázs, János és Miklós fiai vették meg 200 forintért István fia Miklós bői nemestől örök tulajdonjoggal.

3 A vétel lebonyolítása után a birtokra kunokat telepítettek. Nomád életüket abbahagyták. Nemesi udvarházakat építettek és 1360 körül Szent Mihály arkangyal tiszteletére kőből, téglából új templomot emeltek. A vételből ugyan hosszantartó, bonyodalmas per keletkezett, mert a bői nemesi rokonság a birtok eladásába nem nyugodott bele, de a Scybeseknek több mint fél évszázadig mégis sikerült a birtokot megtartani. Amikor Gara Miklós nádori ítélete és Zsigmond király 1405. január 13-i véghatározata megengedte, hogy méltányos áron a bőiek visszaválthassák birtokukat, és az egri káptalan 1405. április 8-án a bőieket be is iktatta régi birtokukba,

4 a templom hovatartozásának sorsa még nem dőlt el. A per lezárásával ugyan a templomos hely a bőiek közös birtokába került, de a kunok továbbra is bérbe vették az előbbi telekhelyeket, sőt a birtok egyhatod részét zálogban megtartották, mivel a bőiek a visszaváltás teljes összegét nem tudták kifizetni.

5 Kováry 2 - Uo. Nyíri János 1987. január 29-en kelt levele. Stybes nevű kun four Hatház nevű telephelyen lakott, mely a mai Kunmadaras deli részén, Gergely halom tájékán volt, s a kunok első bírájának birtoka lévén, róla kapta nevét. (GYÁRFÁS István: A jász-kunok története. Kecskemét, 1873. II. 423. 56. oki.) Stybes kun utódai Lajos királytól 1352. szeptember 11-én vitézségükért nemesi jogokat kaptak. (GYÁRFÁS I. Szolnok, 1883. III. 76.) A Stybes család IV. Béla által telepített kipcsakok Olas, később Kolbaz nemzetségéből származott. (PESTY Frigyes: Eltűnt régi vármegyék. Bp. 1880. 120-126.; PESTY Frigyes: Várispánságok története. Bp. 1882.; valamint BOTKA Tivadarnak 1872-ben a Századokban megjelent cikke. 37.) A magyarok az összes keleti nomád népeket kun gyűjtőnéven hívták, ezért szerepel a Scybes család kun nevezettel. (GYÖRFFY György: A kun és komán népnév eredetének kérdéséhez. Bp. 1948. 15 — 19.) A Scybes név több változatban szerepel okleveleinkben. GYÁRFÁS I. 1883. III. 540. 75. oki. szerint Scybes, ugyanő: 1883. III. 542. 76. oklevélben Sebesnek írja. MÄLYUSZ Elemér: Zsigmondkori oklevéltár. Bp. 1951-58. II. 3780. Dl. 9029 jelzetes oklevélből másolva megjegyzi, hogy az eredetiben Stybes név áll. 4

Ide vonatkozó oklevelek: MÄLYUS E. 1951-58. I. 5049, 5947.; II. 1840, 2046, 3780, 3960, 4783, 5814, 5866, 5916, 7201.; GYÁRFÁS I. 1883. III. 529. 68. oki.; HAAN Lajos-ZSILINSZKY Mihály: Békés megyei oklevéltár számos hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal. Bp. 1877. 15.; GÉRESI Kálmán: A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. Bp. 1882-1897. I-V. k. (Továbbiakban: KÁROLYI) I. 501.; GYÁRFÁS I. 1883. III. 542. 76. oki; KÁROLYI 1.533,542,544. 5

GYÁRFÁS I. 1883. III. 107.; KÁROLYI. I. 533. 11