Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Soós László: A filoxéra jelentkezése Jász-Nagykun-Szolnok vármegye szőlőskertjeiben / 105. o.
SOÓS LÁSZLÓ A FILOXÉRA JELENTKEZÉSE JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYE SZŐLŐSKERTJEIBEN A kórokozó elleni harc külföldi tapasztalatai A korábban csak Franciaországból érkező hírekből ismert filoxéra 1875-ben a Pancsova környéki szőlőskertekben is felütötte a fejét. Ez a szomorú felfedezés bebizonyította, hogy a szőlőket kipusztítással fenyegető betegség hazánkat sem kerüli el. A fertőzés országhatárokat sem tisztelő gyors terjedése arra ösztönözte az európai országok mezőgazdasági szakembereit, hogy az eredményes védekezés érdekében nemzetközi Összefogást sürgessenek. Törekvéseik eredményeként 1877 augusztusában egy Svájcban tartott konferencia keretében került sor a betegség elleni harc módszereinek egyeztetésére. A meghívott tizenkét ország közül Görögország, Románia, Szerbia és Törökország képviselői nem jelentek meg, ezért a konferencia munkájában csak Ausztria, Franciaország, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és a házigazda Svájc szakemberei vettek részt. 1 A filoxéra elleni védekezésben a több mint tíz éves tapasztalattal rendelkező és a területük 25%-át már fertőzöttnek nyilvánított francia szőlősgazdák az alábbi három kipróbált módszerre hívták fel a külföldi szaktársaik figyelmét: 1. Az ún. irtásos eljárás, amely a tőkék közötti távolság növelésével és a lugasszerű művelés elterjesztésével igyekezett a kóros folyamatot lassítani. 2. Az elárasztásos módszer, amely a terület 5—6 héten át történő víz alatt tartásától remélte a fertőzés felszámolását, de ez dombos és hegyes vidéken egyáltalán nem volt alkalmazható. 3. A leghatásosabb gyógymódként ismert szénkénegezés alkalmazását — nagyon magas költségei miatt — csak értékes szőlők védelmére javasolták. A kórokozók elleni harcban gyakorlati ismereteket gyűjtött termelők egybehangzóan állították azonban, hogy a fenti módszerekkel csak mérsékelni lehet a fertőzés terjedését, de a 2—3 év alatt meghonosodó és millió utóddal támadó filoxéra teljes kipusztítására egyik sem alkalmas. Világossá vált, hogy az elkövetkező évtizedekben az európai szőlőkultúrának együtt kell élnie a növekvő veszélyt jelentő filoxérával. Mivel a fertőzött területeken a kórokozókat csak a szőlővel együtt lehetett kipusztítani, ezért a terjedésük lassítását szolgáló intézkedések meghozatala mellett a költséges újratelepítések problémája is napirendre került. Amíg a betegség szét hurcol ás át gyorsan kiMagyar Országos Levéltár, Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium. Általános iratok (továbbiakban: OL K 168) - 1877-V - 18671 Emich Gusztáv jelentése az 1877. aug. 6—18-ig a svájci Lausanne-ban a filoxéra ellen hozandó nemzetközi intézkedések tárgyában megtartott konferenciáról. Budapest, 1877. szept. 12. 105