Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Nemes Lajos: Adatok Tiszafüred gazdasági és társadalmi életéhez (1687-1774) / 53. o.

holott az ezek fejében átengedett jövedelmeket és haszonvételeket tőlük már elvették, így már korábban elvették a község kezelésében a Tisza-parton és a Medgyes halomnál lévő csapszékeket, s 1750-re a földesurak már nyolc kocsmát nyitottak, ugyanakkor a községnek egy se maradt, A mészárszék-tartás olyan feltétellel maradt a helység kezén, hogy annak jövedelméből a község évente köteles volt két mázsa faggyút adni, továbbá kötelezték a mészárost, hogy a tehénhús fontját a vármegye limitációjánál olcsóbban, egységesen két-két krajcáron mérje. Kivették a község kezéből a görög kereskedő boltját is, amit a földesurak az ezer forint taksa ellenében szintén a falu kezén hagytak eredetileg. A halászó vizek jövedelme ugyancsak a földesurak kezébe került, kivéve a nagy morotvabéli halászat hasznának felét, de csak abban az esetben, ha a lakosok a morotván saját „gyalom"-hálót tartanak. A nádvágás jogát a földesurak teljesen kivették a helység lakosai kezéből, sőt bevezették a náddézsmát, amit olyan általánossá tettek, hogy azokon is behajtották, akik nem vágtak nádat. A fűkaszálás jogát annyira leszűkítették, hogy a lakosok sokszor arra kényszerűitek, hogy más falvak határában füvet vegyenek. Az erdők olyan szoros tilalomba kerültek, hogy cédulára sem adtak fát. Ha valaki egy szekér fát vitt a földesuraknak, akkor saját szükségére is vihetett, főleg gallyat. Az erdők őrzésére a földesurak kerülőt rendeltek. A lakosokat forspontra is kötelezték, akik nemcsak a szomszéd vármegyékbe, hanem még Erdélybe is kénytelenek voltak menni, s ha az állatuk elpusztult, a földesurak a kárt nem térítették meg. Általánossá váltak a különböző robotszolgáltatások is. A mezővárosok alkalmazásában álló kisbírákat a földesurak úgy foglalkoztatták, mint a saját szolgáikat, s ha azok nem akarták teljesíteni a szolgálatot, akkor meg is verték vagy verették őket. Gyakori káruk származott a lakosoknak abból is, hogy a „szőlőhegyeken" a földesurak cselédjei a gyümölcsök termését szabadon leszedték, s ha a földesurakhoz panaszra mentek a sértettek, akkor a panaszost verették meg. Az urak kivették a lakosok egy részét a közterhek alól. így nem viselték a közterheket az egyes mesteremberek (a szabó, a kovács, a csizmadia), egyes gyalogszeres emberek, a halászbíró és az urak majorjában tartózkodó némely személyek.

42 Ilyen viszonyok jellemezték Tiszafüred életét a mezővárosi jog megszerzésekor. Ezt követően egészen az úrbérrendezésig folyt az egyenlőtlen harc a vármegye által mindig támogatott földesurak és a jobbágyok közt. A földesurak részéről azért, hogy növeljék bevételeiket, a jobbágyok részéről pedig a régi jogok egy részének visszaszerzéséért. A földesurak 1752-ben lemondtak az ezer forint, egy összegben fizetett taksa fizettetéséről, hogy ezután igyekeznek majd minden jószáguknak maximális hasznát venni. Ez ellen a fürediek tiltakoztak a vármegyénél és közölték, hogy hajlandók az ezer forintot évente megfizetni a földesurak részére, ha azok, az 1740-es évekig kezükön lévő beneficiumokat visszaengedik részükre. Követelték az elvett szántók és rétek visszaengedését is. Ha pedig újabb földesurak költöznének be a mezővárosba, akkor azok ne a lakosoknál maradt szántóból és kaszálóból, hanem az urasági földből részesedjenek. Követelték egyúttal az eddig gyakorlatban volt szabad költözés további csorbítatlan meghagyását is. A földesurak egyre erőszakosabban beavatkoztak a bíróválasztásba is. A helység lakosai kérték, hogy a bíró választás az eddigi gyakorlatnak 42 HML Nemesi közgyűlés iratai IV-l/b/61. 1750:12. sz. 62