Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Nemes Lajos: Adatok Tiszafüred gazdasági és társadalmi életéhez (1687-1774) / 53. o.
nagyságú szántóterületre terjedt ki. Az egy-két évi rablógazdálkodással kimerült talajt otthagyták, engedték elgyepesedni, legeltettek rajta. Füreden a két nyomást akkor sem vezették be, amikor 1730-1740 között a szabad foglalást felváltotta a földközösség fejlettebb alakja a nyilas osztás. Ezután már a falu bírája évenként nyílhúzással sorsolta ki az ökrök számához viszonyított nagyságú, egyenlő vagy arányos kiterjedésű földdarabokat. Ekkor már igénybe vették azokat a határrészeket is, melyekről az addig szerzett tapasztalatok alapján megállapították, hogy érdemes azt szántani és bevetni. Miután az életnek állandó keretet biztosító szántóművelés 1710-1730 között még háttérbe szorult a gyakori helyváltoztatást igénylő pásztorkodás, halászat, csikaszát mellett, az ide-oda hullámzó nép állandó lakóhelyet sem épített, hanem ideiglenes szállásokban, kunyhókban, földbevájt vermekben húzta meg magát. 1728-ban Tiszafüreden 44 vályogházat, 56 kunyhót és 50 vermet írtak össze. „Ebben a faluban és a Tisza-vidék többi falvaiban a falu belsősége jobbágyházhelyekre felosztva nincs, hanem mindenki oda telepszik és ott építkezik, ahol neki tetszik, oda építi házacskáját, szállását vagy vermét, s még a legszilárdabb építmények, a házak is, nádból, sárból és vályogból készültek. Minthogy a jobbágy vándorlás főleg a református borsodi és szabolcsi tájakról táplálkozott, Tiszafüred lakossága a XVIII. század közepéig túlnyomórészt református volt. A reformátusok fejlett egyházközségi élete még fokozta is azt az önállóságot, melyet a falu lakossága a Szeghalmyakkal kötött 1701. évi adásvétel következtében élvezett. Nemességet ugyan nem szereztek, de önállóságuk némileg a szabad nemesi községekéhez hasonlított, s ez a földesúri terhek alól való mentességből, a bírák és elöljárók szabad választásából, a határ felével való szabad rendelkezésből, a kisebb királyi haszonvételek egy részének, a rév-, a malom- és mészárszéktartásnak, a kocsmálásnak, a vadászati és halászati jognak a gyakorlatbani szabad birtoklásából állott. Füred az önállóság három évtizede alatt lélekszámban és anyagi jólétben nagyfokú fejlődést ért el. 1733-ban Váradi Veres László, Pankotay Erzsébet leszármazottja Erdélyből Füredre költözött, s birtokrészének visszaszerzése érdekében perbe fogta a füredi jobbágyokat, hogy ily módon az 1701. évi szerződést érvénytelenítse. A füredi jobbágyoktól még az 1701 óta elmaradt földesúri jövedelmeit is követelte. Ez utóbbi követelés igen súlyosnak látszott. A nemesi vármegye törvényszéke ugyanis mindig a földesurak érdekeinek megfelelő ítéletet hozott, s ezt ismerve a fürediek kénytelenek voltak meghajolni s kiegyezni az újonnan feltűnt földbirtokosokkal. 1733-ban Veres László és Pápay Páriz Ferenc földesurak, olyan egyezséget kötöttek a füredi jobbágyokkal, hogy annak értelmében Füred ismét földesúri joghatóság alá került. Semmisnek nyilvánították az 1701. évi adásvételi szerződést, Veresek lemondtak az 1701 óta elmaradt urasági haszonvételek iránti igényükről, a falu lakosai vállalták, hogy 17 HML Tiszafüred úrbéri tagosítás iratai VII-l/a/217. 1-4. sz. 18 Uo.VII-l/a/217. 1-2. sz. 19 HML Regnicolaris összeírások IV-7/a/l. öi. 570. 20 HML Polgári perek IV-9/d/22. Pp. 424. Tiszafüredi református lelkészség iratai. 57
