Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Nemes Lajos: Adatok Tiszafüred gazdasági és társadalmi életéhez (1687-1774) / 53. o.

A szatmári békekötés (1711) után Tiszafüred szárazföldi és vízi útjaival, tiszai átkelőhelyével a török által elpusztított alföldi tájak felé áramló telepesek gyülekező-, ill. átmeneti megtelepülő helye lett. Lakossága csakhamar túlszárnyalta a szomszédos Poroszló és Tiszanána lakosságát. A borsodi és szabolcsi szabad paraszt vagy szökött jobbágy a Tisza vonalát követve, esetenként kevés jószágát tiszai tutajra rakva Füreden át haladt a pásztorkodásra alkalmas alföldi térségekre. De csalogatta az Alföldre indulókat a falu hatalmas határa is, ahol az átvonulok megálltak egy-két évre szerencsét próbálni. 1710-ben Tiszavalk lakói „az időnek mi voltához képest mostan Füred nevű helységben vették magokat".

13 1717-1719 között ismét Valk, Lövő, Bábolna, Dorogma községek népe költözött át Füred tágas mezőire. Az átszivárgás 1711 — 1750 között állandóan folyt. Viszont Tiszafüred is folyamatosan engedte tovább a bevándorlókat Kunhegyes, Madaras, Gyula, Köröstarcsa, Kisújszállás, Karcag, Öcsöd stb. felé.

15 Abban, hogy Tiszafüred a spontán jobbágy vándorlás központja s a szökött jobbágyok egyik legnépesebb települése lett, határának természeti adottságai és jogi helyzete játszották a legnagyobb szerepet. Az új betelepülők számára mindig az első esztendők átvészelése volt a legnagyobb gond. Itt a tiszai halászat, csikaszát jelentősen enyhítették az új telepesek ezen első gondjait. De a megélhetés legfőbb forrása mégis a külterjes állattartás. Úr és paraszt az újrakezdés első éveiben, sőt első két évtizedében is főleg szarvasmarha- és juhtenyésztésből élt. Az új telepesnek, szökött jobbágynak a gazdasági életbe való bekapcsolódásra az egyik lehetőség abban állt, hogy 2-3 régi gazdának 20—30 darabból álló lábasjószágát számadó pásztorként télen-nyáron legeltetésre elvállalta. A másik, hogy a kezdőtőkével, igásökörrel nem rendelkező jobbágy a földesúrtól éves tartásra igásökröt vett át. Tiszafüred sok későbbi tehetős gazdája az uzsorás ökör igénylésével indult el az önálló gazdálkodás küzdelmes útján. A szarvasmarhatenyésztés egymagában, szántógazdálkodás nélkül is önálló megélhetést tudott biztosítani. Egy 1727 körül készült megyei jelentés szerint Tiszafüred környékének népe elsősorban állattenyésztésből él, s ez a legfőbb kereseti forrása. Legelő bőven, kifogyhatatlanul áll rendelkezésre. A tiszafüredi újtelepes taksások ráadták magukat az állattenyésztésre, mert tudták, hogy az északabbra fekvő falvak népe igen rosszul áll igásökör dolgában. Az állatállomány a háborús időszakban kipusztult, igásökör nélkül pedig szántani nem lehetett. A fürediek voltak a környék legjobb marhatenyésztői, ők látták el a Mátraalját is igásökörrel. Földműveléssel, szántóvető munkával már kevesebbet törődtek, őszi búza alá alig szántottak, csak kevés tavaszit vetettek. A jobbágyok földjei nem is annyira a füredi határban, hanem főleg Kócson, a néptelen Igar és az ugyancsak lakatlan Örvény pusztán voltak. Az 1730-as évekig a földközösség kezdetlegesebb formája, a szabad foglalás uralkodott Füreden. Mindenkinek a földje minden évben másutt volt és különböző 13

HML Nemesi közgyűlés iratai IV-l/b/20.1710:71. sz. 14

HML Nemesi közgyűlés iratai IV-l/b/29. 1723:108. sz. HML Polgári perek IV-9/d/5. Pp. 109. 15

SOÓS 1.1955.52. 16

HML Polgári perek IV-9/d/22. Pp. 424. 56