Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

ADATTÁR - Cseh Géza: Széchenyi István 1845. évi propagandaútja a Tiszavidéken / 325. o.

sorban politikai okokból szorgalmazta a munkálatok elkezdését, ugyanis az ármente­sítés, az olcsó vízi szállítás gazdasági előnyöket helyezett kilátásba, s ezek a kormány számára a hagyományosan ellenzéki és többnyire protestáns birtokos nemesség szava­zatainak elnyerését Ígérték. A bécsi udvar és a helytartótanács a Tisza-szabályozás ügyét csupán politikai érdekből támogatta, hogy így a Habsburg-ház hatalmát veszé­lyeztető nemzeti irányzatot gyengítse. Ezzel szemben Széchenyi önzetlen hazafiság­ból vállalta a kezdeményező szerepet. Ugyanis meg volt győződve arról, hogy Magyar­ország gazdasági fellendülését az ármentesítés közvetlen és közvetett kihatásai előse­gítik majd. E megfontolások vezérelték Széchenyi Istvánt akkor is, amikor 1845 nya­•a rán elvállalta a helytartótanács közlekedési osztályának vezetését, s 1845 augusztu­sában hivatalosan is kinevezték a helytartótanácson belül újonnan megalakult Köz­lekedésügyi Bizottság elnökévé. Széchenyi arra számított, hogy az ellenzéki szemléletű alföldi birtokosok a bé­csi udvar által támogatott folyószabályozási programot nem fogadják el, ezért a me­gyei hovatartozások helyett a természetföldrajzi adottságokon alapuló vízszabályozó társulatok életrehívását tartotta célszerűnek. Ezeket központilag irányították és fog­ták volna össze. Az egész Tiszavölgyre kiterjedő vízszabályozó szervezet létrehozásához azonban mindenekelőtt az érdekelteket, a mentesítendő területek birtokosait kellett meg­nyerni, s ez az ellenzéki hangulatú vidéken nem Ígérkezett könnyű feladatnak. Nagy szükség volt a személyes meggyőzésre, Széchenyi és a Tisza menti birtokosok, a ha­tóságok és a közbirtokosságok képviselőinek találkozására, Széchenyi szakértői véle­ményekkel alátámasztott előadásaira, melyek a bizalmatlankodókat is a szabályozás ügye mellé állították. 1830-ban, 1844-ben és 1845-ben nagy árvizek pusztítottak a Tisza vidéken. Az árvíz utáni közhangulatot kihasználva Széchenyi 1845 őszén propagandaútra in­dult a Tisza mentén. Kísérői közé tartozott Vásárhelyi Pál mérnök is, aki Széchenyi szorgalmazására József nádortól megbízást kapott a szabályozási tervek elkészítésé­re. Az út célja a munkálatok anyagi feltételeinek és a szükséges munkaerőnek a biz­tosítása volt. Ez azonban csak akkor sikerülhetett, ha a megyék és a közbirtokosság képviselői a szabályozás mellett foglalnak állást. Széchenyi István 1845 szeptemberében és októberében Sátoraljaújhelyen, Vá­sárosnaményban, Debrecenben, Tiszadobon, Szolnokon és Szegeden - összesen hat helyen — a vármegyék, a közbirtokosságok és a már megalakult néhány folyószabályo­zási társulat megbízottainak részvételével értekezletet tartott. Széchenyit mindenütt nagy pompával és tisztelettel fogadták. A Tisza gátak közé szorítása a XIX. század közepére oly fontos kérdéssé vált, melynek megoldását, tekintet nélkül a különböző politikai nézetekre, a vidék valamennyi lakosa kívánta. 2 Magyarország története 1790-1848. 5/2. (Főszerk.: MÉREI Gyula). Bp. 1980. 955. 3 POGÁNYM. 1966. 10. 4 Gróf SZÉCHENYI István naplói. 6. köt. (Szerk.: VISZOTA Gyula). Bp. 1939. XCII. 5 LÁSZLÓFFY Waldemár: A Tisza. Vízi munkálatok a tiszai vízrendszerben. Bp. 1982. 201-202. 6 SZÉCHENYI I. 6. 1939. XCII. * ,.i 326

Next

/
Oldalképek
Tartalom