Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

ADATTÁR - Benedek Gyula: A Jakabházy-Tassy-per egy tiszapüspöki birtokrészért a XVI. század második felében / 231. o.

indoklása az volt, hogy Külső-Szolnokban kicsi a nemesség száma. A törvényszéki jegyző a persorozat okmányaiban ennek megfelelően és következetesen Heves- és Külső Szolnok vármegyéről beszél, a főispán viszont „Heves- és mindkét Szolnok" vezetőjének nevezi magát. Az alispán mindvégig abádi Szentgyörgyi László, a főszolgabíró Sáry György szajoli nemes (1570, 1572, 1573), a nótárius erdőteleki Szentmarjay Imre volt, a járási szolgabírók Bocsy Albert (1571, 1572), Istenmezey Sándor (1572, 1573), Dorogffy Tamás (1573) és Csiga János (1572), a törvényszéki esküdtek pedig Gyulay Ferenc, Sopronczay Márkus, Tarcsay Imre, a szajoli Simon Ferenc és az ugyanoda való Mikes Demeter voltak. Az egyesített vármegye 4 járásból állt, melyeknek egyikét, a korábban önálló vármegyét alkotó Külső-Szolnok képezte. A járásokat a szolgabírókról nevezték el. Bizonyosan megállapítható az is, hogy a vármegyei tisztikar a szabályszerű működését igyekezett kiterjeszteni a török által megszállt területekre is. A törvénykezés Egerben, a megyei törvényszéken folyt. A törvényszék elnöke az alispán, tagjai a főszolgabíró, a járási szolgabírók, a törvényszéki esküdtek voltak. Kiegészítette még a felsoroltakat a törvényszéki jegyző. Mivel a perekben szereplő személyek — felperes, alperes, ügyvéd — csak nemesek lehettek, előadnivalójukat a megye nemességének nyilvánossága előtt, a „közgyűlés soraiból felállva" adták elő. A nemesek számára a törvényszéki ülésen való részvétel ugyanúgy kötelező volt, mint a közgyűlésen, de a hiányzást kevésbé vették szigorúan. Törvénykezési napot kéthetenként tartottak, minden esetben hétfőn. Mivel jelen esetben a per tárgya a töröknek hódolt területen volt, a peres eljárás némileg módosult. Ez elsősorban azt jelentette, hogy el kellett tekinteni az Egerbe való idézéstől vagy éppen a helyszíni eljárástól. Ezeket úgy hidalták át, hogy az esküdtek közül helyismerettel rendelkező személyeket küldtek ki a tanúk lakhelyére. A kihallgatást a helyszínen ejtették meg és az eredményt ők közvetítették a törvényszékhez. Olykor a helyszíni ügyet Egerben intézték el. A vizsgált perben ilyen volt pl. a Jakabházyak visszaiktatása előző birtokukba, amit „a töröktől való félelem miatt" Egerben tartottak meg. Külön problémát jelentett Külső-Szolnokban — a kisszámú nemesség miatt — a megfelelő számú és minőségű tanú biztosítása. A korabeli országos jogszokás szerint ugyanis nemesek ügyében, csak „magukhoz hasonló nemesek" tanúskodhattak, ráadásul olyan megszorítással, hogy azoknak a mezsgye- és a határszomszédok közül kellett kikerülni. Amennyiben ilyenek nem álltak rendelkezésre, csak akkor jöhettek figyelembe ugyanabban a megyében lakó más nemesek. Nemesek ügyében a nem nemesek tanúskodása csak végső esetben volt megengedett. A Jakabházy-Tassy per14 Ez nem jelent ellentmondást, mert a ket Szolnok alatt Kis - Szolnokot és Külső - Szolnokot értették. Kis — Szolnokhoz pedig azok a területek tartoztak, kivéve a Jászságot, amelyek külsőSzolnoktól északra estek és ma is Szolnok megyében találhatók. Abádi Szentgyörgyi Lászlóról csak annyit tudunk, hogy 1554-ben, 1561-ben és 1570-1573 között is vármegyei alispán, tiszaabádi birtokos és ottani lakos. 1561 júniusban pl. ó' végezte Recsky György és Recsky Zsigmond alattyáni, tiszaburai, kiskörei, hevesi, jánoshidai és kéri részbirtokaiba történő' beiktatását. 250