Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

ADATTÁR - Benedek Gyula: A Jakabházy-Tassy-per egy tiszapüspöki birtokrészért a XVI. század második felében / 231. o.

ügyvédje - ugyanis helytelen érveléssel az alapítélet érvényességét is megpróbálta kétségbevonni. Hivatkozott I. Ferdinánd 1554. évi decretuma 19. cikkelyére és kijelentette, hogy Szentgyörgyi László alispán, valamint Sáry György főszolgabíró nem voltak illetékesek az alapítélet meghozatalára, mert Szentgyörgyinek egyáltalán nincs birtoka Külső-Szolnok vármegyében,

11 Sáry Györgynek pedig csak „terhes" birtoka van. Ennek alapján követelte az alapítélet érvénytelenítését és az új ítélet meghozását Tassy Pál javára. Váradynak azonban ezt az érvelését mind a felperes Jakabházy Mihály, mind pedig a nemesi törvényszék megcáfolta azzal, hogy Heves- és Külső-Szolnok vármegyét — I. Miksa 1569. évi decretuma 52. cikkelye alapján — törvényesen egyesítették, ezért a fenti két személy bírói illetékességét nem lehet kétségbe vonni. Ezért a törvényszék egyértelműen leszögezte, hogy az alapítélet igenis érvényes. Várady Jakabnak ezen érvelés előtt meg kellett hajolni, ezért taktikát változtatott és kijelentette, hogy nemes Jakabházy Mihály és ifj. Jakabházy András ténylegesen sohasem birtokolta a vitatott tiszapüspöki javakat. Ismerte ugyanis a besztercebányai törvény cikkelyeit, amelyek ilyen esetben az alapfokú bíróság mérlegelésére bízták a döntést. Előadta továbbá, hogy a felperesek őse - id. nemes Jakabházy András - ugyanis egy bizonyos összegért eladta a vitatott jószágot a balaszentmiklósi Ispán Péternek. Tassy Pál pedig ennek az öccsétől — Ispán Jánostól — vette meg, tehát törvényesen jutott hozzá. Ezután ismételten kérte a per megítélését Tassy javára. A Jakabházyak azonban a Várady-féle érvelés mindkét új elemét elvitatták, különösen elzárkóztak az eladás megtörténtétől. A fenti új érvek tisztázására a perújítás kapcsán — 1571 július végén és augusztus elején - négy új tanút hallgattak meg, hetet pedig újból kihallgattak. Az új tanúk között kettő szajoli (Sáry György anyja és Pap Ferenc), továbbá egy-egy balaszentmiklósi (Tury Péter) és tiszabalai (Cserny Antal) lakost találunk. A tanúk közül hatot nemes Mikes Demeter és nemes Simon Ferenc a lakhelyén keresett fel, és a vallomásokat ők „vitték" Egerbe az 1571. augusztus 13-i törvényszéki ülésre. A további négy tanú személyesen jelent meg, akiket Bocsy Albert és Tarcsay Imre törvényszéki esküdtek személyesen hallgattak ki. A már ismertek kiegészítéseképpen ezektől csak azt kérdezték, hogy tudnak-e az eladásról és annak körülményeiről? A vallomásokat a következőképpen rögzítették: I. Ferdinánd 1554. évi decretuma 19. cikkelye alapján bármelyik vármegyében alispán csak olyan személy lehetett, aki a kérdéses vármegyében fekvő jószággal bírt. Szentgyörgyi László 1569-tó'l Heves és Külsó'-Szolnok egyesítése után megfelelt ezen követelményeknek, annak ellenére, hogy a birtoka Tiszaabádon és környékén volt, amely terület 1569 eló'tt Heves vármegyéhez tartozott. 12

OL Faycs.lt

. 16-18. sz.ir. l.cs. 1650/2 11-13. Cumque tandem nos feria Secunda Proxima Post Festum Beati Laurentij Martyrys Proxime Praeteritum ibidem Pro faciendo Judicijs causantibus consedissemus Pro Tribunali; Tunc Exhibitae et Praesentatae [sunt] nobis attestationes Testium subscriptorum partim per Nobiles Demetrium Mikes et Franciscum Simon Juratos Sedis nostrae Assessores in facie possessionum subscriptarum, Partim per Nobiles Albertum Bochy Judlium et Emericum Tarchay Juratos Sedis nostrae assessores hie Agriae receptae sunt et hungarico idiomate soncriptae sunt tali sub tenoré; My Mikes Demeter, Simon Ferencz Zaylon lakosok köszönetünk útban legyen thy kegyel244