Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.

fizetett járandóság lett a termelők számára vonzó. A szolnoki gyár a termelési kedv fokozására az ún. prémiumrendszer bevezetésével próbálkozott. A prémiumot a cukorrépa árán felül akkor fizették ki a gazdáknak, ha a londoni cukortőzsdén a cukor árjegyzése egy meghatározott szint fölé emelkedett. A világpiaci helyzet romlása következtében ebben a kedvezményben a répaszállítók csak a bevezetés évében részesülhettek. Nagyobb sikert hozott eme elgondolás módosított változata, mely a belföldi cukorfogyasztás növekedését vette figyelembe a prémium kifizetésénél. Mivel a hazai cukorfogyasztás évről-évre nőtt, ez az elgondolás eredményesnek bizonyult. így például 1928-ban ezen a címen a termelők minden beszállított mázsa répa után 8 filléres felárban részesültek. A fenti kedvezmények hatása a megyében a répatermő területek nagyságának növekedésén is jól lemérhető. Amíg 1921-ben csak 4857 kat.holdon termeltek cukorrépát, addig e terület nagysága 1929-ben már meghaladta a 10 ezer holdat. (Ebben az időszakban a szolnoki gyár szerződéses területe 6200 kat. holdról 12115-re nőtt.) Ezzel nemcsak a birtokok gazdasági fejlettségét és erejét növelték, hanem munkalehetőséget teremtettek a megye mezőgazdasági napszámosai részére is. Ebben az időszakban ment végbe a termelők egyetlen komoly próbálkozása arra, hogy a cukorgyárak uralmát megtörjék. A cukorrépa iránti fokozódó kereslet különösen jó hátteret szolgáltatott arra, hogy a siker reményében indítsák el akciójukat. A szabad termelési forma kiterjesztésében és sikerében bíztak. Véleményük szerint a termelőknek nem szabad szerződéseket kötni a cukorgyárakkal, hanem az önállóan termelt répát ősszel a piacon annak adják el, aki többet ígér érte. Az 1922/23. üzletévben a répatermő terület közel 15 %-án már ilyen szabad termelés folyt. Reményeik nem váltak valóra, mert a cukorgyárak nemcsak egymás között egyeztek meg, hogy nem veszik át a szabadon termelt nyersanyagot, hanem még a szeszgyárakat is maguk mellé állították. Miután a szeszgyárak nem fogadták el a felkínált répát, végül is a cukorgyárak vették át, de csak az alapárat fizették meg érte. így e kedvezőtlen tapasztalatokon okulva a következő üzletévekben már a legtöbb termelő a biztosabbnak ítélt szerződéses formához tért inkább vissza. Kudarcukhoz jelentősen hozzájárult, hogy kevesen és szervezetlenül vették fel a harcot a szoros szövetségbe tömörült gyárakkal. Mivel céljaikat ebben a számukra kedvező időszakban sem valósíthatták meg, a későbbi nehezebb gazdasági körülmények között mozgalmuk megismétlésére gondolni sem lehetett. Cukorrépa-termelésünk a Chadbourne-egyezmény megkötése után Az első világháborút követő első évtized gazdasági konszolidációja lehetővé tette azt az érdekegyesítést a nagy- és kistermelők között, amiben korábban senki sem hitt. Történhetett ez főleg azért, mert a piaci kereslet növekedése feleslegessé OL Z 41-402. es. SzC. lg. ül. jkv. 1919-1931. Magyar Statisztikai Évkönyv, 1919-1931. 185